Januári tekergések

2012. Január.

Eddig nem is volt olyan vészesen hideg, többnyire a nap is sütött és az esték sem voltak túlzottan kellemetlenek, ezért megpróbáltam a lehető legtőbb időt bringázással eltölteni.

A tekergések során Dél-Buda közepétől, Pest belvárosáig, aztán hétvégeken Szentendre felé nyomulva a Pomázon lévő emlékhelyig jutottam el.

Nem akartam túlzott strapát, de a napi (esti) 20-25 km, vagy a hétvégi 50-60 km azért mindíg megvolt.

Nem siettem, 20-25-ös tempóval közlekedtem, azonban néhány helyen muszáj volt megállni, néhány érdekességet, furcsaságot, szembeötlő értelmetlenséget, vagy egyszerűen a látványt megörökíteni.

Az első, mindíg is kedvenc útvonalam a XI. ker felé vezetett, ahol az Etele úton késztetett néhány érdekes látvány megállásra.

Ezen a szakaszon érthetetlen módon egy kandelláber éktelenkedik a bringagyalog kellős közepén egy enye jobb felé ívelő kanyarban. Még frissnek tűnik a beépítés, látszik a talapzat új fényes csavarjain. Világítani nem világít, de nem is ez a kérdés, hem az, hogy miért nem lehetett ezt valamelyik szélén az útnak elhelyezni, esetleg

mint néhány tíz méter után kissé kiszélesítve az ívet az akadályt mindkét oldalról megkerülni.

Kissé tovább, e szakasz és a park szélén, egy évek óta a földön fekvő "barátomat" örökítettem meg, a bringagyalog oszlopot, rajta a tábával, "aki" időnként helyet változtat, de a színesfém "gyűjők" fantázáját még nem eléggé mozgatta meg.

Tovább az Etelén, majd végig a Szerémi bringagyászon semmi érdemleges, pusztán a lehangoló csupasz fák, bokrok, egészen a Kopaszi gát bejáratáig.

Ott azonban egy számomra érthetetlen megoldás tárult a szemem elé, egy útakadályt jelző pózna képében, rajta egy világításra hivatott, de nem működő sárga fénykibocsátóval.

Felbontás, akadály, körös-körül semmi. Szerencsére a közvilágításnak köszönhetően, már messziről észlelhető.

Pest, a Belváros Duna-pari része

A következő útjaim, vagy kétszer is a Pesti oldalra vittek, ahol a Belváros néhány furcsa "megoldása" vetette elő fényképező gépemet.

A Szabadság hídról a Belgrád rakpart felé tekerő bringást kissé elbizonytalanítja a hirtelen véget érő bringaút.

A sötétben készült fotó nem túl jól adja vissza a valóságot, de innen elvileg nincs tovább, és még útjelző tábla sem igazít el, hogy merre vegye az irányt, ha szabályosan akar közlekedni az ember bringása.

A leközelebbi igen rövid bringaszakasz az Erzsébet hídnál van, de csak ízelítőnek, hogy milyennek is kellene lennie végig(?)az útvonalnak.

A Petőfi szobornál, aztán megint semerre tovább.

Szép a Belváros, de az idegen már a Dunaparton elveszik benne az "útbaigazító" informácók "bősége" miatt.

Állítólag az út az Eurovelo 6 részét képezi, de ezen a részen, erre semmilyen jel nem utal.

De haladjunk csak tovább egy másik úton, egy másik alkalommal Budán, és annak észak felé vezető szakaszán.

Hétvége, nappal.

Ez azt jelenti, hogy hosszabb távot is meglehet tenni.

A reggeli indulás kissé csípős időben történik, ami nem baj, mert alá kell öltözni és mert egy idő után úgyis melegem lesz ez a kis kellemetlenség automatában elmúlik.

Irány a Vérmező, majd a Kalef, a Széna-tér és a Varsányi utcán le a rakpartra.

Útközben egy kóbor fenyő "kedvéért" álltam meg.

Kíváncsi lennék a reakciókra , ha ez a jelenség az autók áltak használt úttestre került volna.

Észak felé végig a Dunaparton erős néptelenség, szemből egy-két kóbor bringás, azt hiszem, helyiek voltak.

Az első érdekesség a Lupa és a Budakalász közötti szakaszon bukkant fel. A Kalásziak gallyazással készültek a tavasz fogadására, de valahogyan a levágott anyag félig a bringagyászon maradt.

Lehet, hogy más volt a gallyazó csapat és más a rendrakó, csak Ők még egy kicsit kivárnak?

Szentendre felé néhány nagyobb testű madár, talán darvak késztettek megállásra.

Kicsit tovább haladva, már az ŐMV kút mögötti bringaút végét jelző tábla vizszintes helyzete kötötte le figyelmem.

Ez azt jelenti, hogy visszafelé igen, tovább már nem lehet bringázni ?

Mindegy, azért csak kíséreljük meg és gyerünk tovább.

Pomáz.

Szép időben, szép környezetben, de a Nap melegétől kissé már sarasodó terpen.

Innen már vissza, haza felé vitt az út.

Ilyen időt kívánok mindenkinek, minden tekeréshez (persze hőmérsékletben magasabbat).

Január utolsó szombatja

Fél tíz. Atyaisten, süt a Nap és Én meg benn tespedek a pc előtt. Homlok ráncolás, öltözködés, bringa fel a tárolóból és gyerünk.

Szokás szerint az utca sarkon dőlt el, hogy merre?

Irány Hűvösvölgy. Le a Vérmezőre, aztán Hajnóczi-Szilágyi-Völgy utca.

Akkor most kisebb strapa következik, látogassuk meg a Sváb hegyet, van-e valahol hó?

A Budakeszi út- Jánoshegyi út torkolatnál érdekes jelenség mozgatta meg a fantáziámat, hová is vezet a kijelölt bringa átjáró ?

Bele az erdőbe, a fák kellős közepébe.

Nem baj, szabálytalankodjunk egy kicsit. Irány az úttest, hátha nem sodor el egy-egy tilosban közlekedő autó.

Néhányan a sportosabbak közül azért kimozdultak.

És mutatóban, azért lehetett látni valamennyi havat.

Innen hazafelé némi emelkedő jeges szakaszokkal spékelve, De az Eötvös úttól a Mártonhegyi és környéke már végig lejtett.

Kicsivel több, mint 23 km-es táv, de nem is kellett több. Az átmozgatáshoz ez is elég.

Ma megint jó idő volt a tekeréshez.

Több ilyen nap már az idén nem lesz: Január utolsó vasárnapja

A blogok böngészése során nem volt rá idő, de 10 órakor azért kinéztem az ablakon.

Hűűű...! Felhős az ég, de időnként látszik az ég kékje.

Önmagam gyors gondolati megrovását a tettek követték.

Öltözés, bringa elő és irány a szabad, hiszen ettől jobb időre ezen a napon ebben a hónapban már nem lehet számítani.

Az utca sarkon gyors gondolatröptetés ahol eldőlt, hogy ma nézzük meg a budafoki dunapartot.

Budaörsi út-Gazdagrét-Repülőtér-Tóérberek.

Na itt egy kis leállás, mert a túlparton két négylábún, két kétlábú tartózkodott és azt vitatták, hogy elég hideg van.

Ezután tovább a Honfoglalás úton le a Dunáig.

A Duna parton már egészen kellemes napsütés fogadott, amely néhány bringást is kicsalt.

Aztán tovább a Szerémi beiktatásával a Kopaszi gát felé és végig a budai rakparton a Varsányi utcáig. Ott egy ugrás egy balost és a Kalef érintésével a Vérmező közbeiktatásával cél a MOM park, majd haza.

Fél egy. Ismét itthon.

Gyenge 30 km, de ez is több a semminél.

Jöhetne már a melegebb időjárás...

Oldal: Januári tekergések 2012.
Meglátó - a budai bringás- - © 2008 - 2024 - meglato.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat