Az emelkedők varázsa

- ha a hegyekben tekerek nem érdekel a gravitáció-

Szeptember hónap negyedik napja van. Valamiért kimaradt a hétvége. De, mert még mindíg kiváló az idő, hát folytassuk csak a bringázást.

Sok időm nincs, ezért úgy döntöttem, hogy a budai hegyek Budaörs fölötti lankáit fogom megcélozni.

Fogjunk csak hozzá.

A Budaörsi úton haladva, enyhe csodálkozással észleltem, hogy a Petőfi laktanya bejáratát két katona mereven őrzi.

Hogy, ki volt az az eszement, aki ezeket a srácokat költséget, egészséget nem kímélve oda állíttatta a Budaörsi út egyik, legforgalmasabb és ezzel az egyik legszennyezettebb pontjára, ráadásul reggeltől délutánig tartó tűző napsütésbe, halovány gőzöm sincs. De, hogy előbb utóbb tüdőrákot és napszúrást kapnak az tuti. Ráadásul a kutya sem figyel oda. Lehetséges, hogy valaki a döntéshozók közül nyáron Londonban járt?

De, haladjunk csak tovább. A Gazdagréttől már valamivel kevesebb a büdös kipuffogó gáz és az enyhe budaörsi emelkedőt leküzdve, hamarosan már a Törökuigratóval szemben nyújtózkodó domb oldalában nyomom a pedált.

Na, ez már a természet lágy öle és egyre élvezetesebb lesz.

Kis idő elteltével már válaszút elé vagyok állítva, de engem az is érdekel, hogy mi van a bokrokon túl...

Kicsinyke domb.

Gyerünk csak tovább és lássuk mi vár még?

Az ott a Budai hegyek középső vonulata.

Ez meg egy kisebb köves csúcs.

Tovább a keskeny ösvényeken.

Nem voltam mindíg egymagam ...

Előfordult néhány akadály is.

De az út nagyobb része kellemes terepezéssel telt.

Sajna ez a rész nem túlságosan hosszú szakasz, így hamarosan a Kakukk-hegy lejtős ösvényein is átvágva, az Irhás árokba érrkeztem.

Rövid, 24 km volt csupán. Éppen csak, hogy kicsit megmozgatott.

El kell mondanom, nem nagyon szeretem ezt a részt, mert Budaörsig sok a büdös kipuffogó füstöt ársztó gépkocsi és csak kevés időt lehet a hegyen tölteni.

Ezzel együtt, ha már terepre érkeztünk élvezetes a bringázás.

Szeptember 7.

Pilisborosjenő

- Az "Egri" vár -

Még két nap van szeptember első hetéből. Ismét az örök kérdés, ma merre bringázzak?

És akkor beugrott az egyik kedvenc rövid túra-köröm.

Rég nem jártam már a solymári Kerek-hegyen. De, ha már ott vagyok, miért ne látogassak el Pilisborosjenőre az "Egri" várhoz?

Nyomás Hűvösvölgybe, ahonnan a Zsíroshegyi út egyenesen a Kerekhegyre visz.

Itt rövid szusszanás, aztán irány a lejtő és ameddig a 10-es útig nem jutok, szándékomban sem nagyon van megállni.

Persze, kis kitérőt azért teszek a Solymári-vár kedvéért .

A 10-es útra a Brit katonai temető mellől egy balos kanyarral fordulok rá

és nem sokkal később már a Házi réti víztároló fölötti zöld jelzésen az erdei terepet nyomom.

Szó se róla, nem lehet unatkozni.

Balra meredély, jobbra hegy.

Időnként a természet keresztbe tesz...

de, azért zömmel lehetett pedálozni.

Az ösvény végén még tettem egy kisebb kitérőt balra egy meglehetősen kacifántos terepre, amely a Magyar Honvédség gyakorló terepe. Úgy hogy tisztességből nem készültek fotók sem, bár nem tiltja semmi.

Ezzel együtt eszméletlen jó terület terepbringázásra.

Visszafordulva az eredeti irányba haladva egy gépkocsi nyomvonalon, kisvártatva a Pilisborosjenő feletti "Egri" vár tűnik fel.

"Róla" azt érdemes tudni, hogy annó itt forgatták az Egri csillagok című film jó néhány jelenetét.

Ezen a környéken nagyot lehet túrázni. A vár fölött a Kevély, melynek erdős és cserjéssel tarkított lankáin szintén eszményi bringa terep húzódik. Néha figyelni kell, mert felbukkanhatnak cross-motorosok is.

A Pilis innen is szép.

Tovább nyomulva, a Pilisborosjenő fölött vezető már a kék+ jelű turista úton lehet élvezni a terepet, majd egy jobbos íveléssel a Köves-bérc alá, a kék jelzésen  a Solymári völgy irányába visz tovább az ösvény.

A természet kitett magáért, az ösvény egyúttal köves vízmosás is.

Ezen végig crossozva a 10-es útra érünk, melyen tova tekerve, Üröm alsó részének érintésével meglehetősen nagy gépkocsi forgalomban hamarosan Ó-Budán át, lehet a Bécsi úton suhanni.

A forgalom ellenére nem tapasztaltam, hogy az autósok megpróbálnának leszorítósdit játszani.

Korrekt a közlekedés.

Ez a kör erős 60 km, egészen élvezetes hegy-völgy menetekktel és tereppel tarkítva.

Aki szívesen kirándulna a pilisborosjenői "Egri" várhoz, de nem akar ekkorát kerülni, az akár Ó-Buda, vagy a másik oldalról Budakalász irányából tud oda jutni. Van még lehetőség Pomáz-Csobánka felől, ami szép, azonban a csobánkai része elég húzós, de ott nagyon . Az outisok a meredek emelkedőn is jó tempóban húznak felfelé, terepes gumikkal szerelt trekkel azonban már kissé körülményesebb.

A Csobánkai nyeregtől induló kék jelzésű terepen viszont...   a terep.

Szeptember 10.

Urak asztala és Tahitótfalu

- a vonzás nagyobb, mint a taszítás -

Csodás hétfő reggel van.

A késztetés a Pilis felé megvan, de ma hová? Na, nézzük mit mutat a karta.

A szemem folyamatosan egy pontra szegeződik, az Urak asztalára, ahová korábban már tettem egy kiábrándító kirándulást.

A vonzás azonban erős, nézzük meg mégegyszer, hátha barátibb lesz a látvány, de már inkább a tovább út foglalkoztat mégpedig az, hogy onnan merre felé is?

Percek alatt születik döntés, a hazafelé vezető út az Úrasztal mellett lesz, vagy Nagyvillám, vagy Tahi felé. Majd meglátjuk.

A Pilisbe indulva Szentendre számomra már szinte opcionális, onnan irány a Skanzen felé vezető út Izbégen át és a Sztravoda völgyében vezető erdészeti úton tekerek föl a Pap rétig.

A határfa , amikor átlépünk a Visegrádi erdészet területére.

A Pap réttől induló folyamatos emelkedőn fel az Urak asztalára, ahol a múltkori látogatás óta semmi sem változott. A sivár, volt katonai bunkerek betonvázai továbbra is szennyezik a hangulatot.

Visszafordulva a Pap rétnél egy balos kanyarral a kék+ jelzést választom és ezzel el is dőlt a kérdés, Tahitótfalut választom a hazai útiránynak.

A fantasztikusan szép erdőben jobbról itató...

majd kellemes földes, kissé köves lankán folytatódik az út. -az erdészet itt is karbantartja az utakat-

Nemsokára meglelem Lajos kunyhóját is.

Néhány méterrel tovább, az erdei összkomfort látványa fogad.

Van itt forrásvíz, esővédő, asztal és pad, na meg tűzrakó hely a fáradt vándornak .

De, mert nem vagyok fáradt, ezért a vízkészlet kiegészítése után indulok is tovább...

...a szinte végig ilyen minőségű úton.

Egy kanyart követően áthidalás  következik, majd "pillantás a hídról".

Úgy néz ki, nem nagyon vet gátat a természetnek semmi.

Kicsit később már a Tahi feletti lankákon ereszkedem és

végül begurulás következett Tahitótfaluba a sárga+ útján.

Innen a 10-es úton Leányfalu és Szentendre érintésével lehet haza tekerni.

87 km volt. Szép időben, remek terepen.

Bringázni jó

Szeptember 12.

A Vörös dagonyától, Sikárosig

- a Pilis nem csak emelkedőkről és lejtőkről szól -

Hét közepe van szerda.

Az időjárás olyan, amilyennek kora ősszel lennie kell. Vagyis napfény és kellemesen langyos hőmérséklet.

Kell-e ennél több a kiadós tekeréshez?

Nem!

Térkép elő, merre is nem jártam még? Milyen lehet Dobogókő felől leereszkedni a Sikárosig? 

A Dobogókő felé vezető szép hosszú kaptatón a Vörös dagonyánál kell balra letérni a kék jelzésű útra, ahol pár méterrel lejjebb erőt lehet gyűjteni a továbbiakhoz. 

Szép, csöndes hely, így hétköznap senki sem jár errefelé.

Némi pihenő és néma szemlélődést követően gurulás tovább.

Az már "természetes", hogy letértem az útról és csak egy élvezetes erdődúlást követően, jó nagy kerülővel tértem vissza a kijelölt útra.

Változatos lejtős gurulás és enyhe emelkedők váltják egymást.

Persze, néha le is kellett szállni a bringáról.

Időnként erdőirtásokon át vezetett az út és lehetett látni azt is, ahogyan a levegő urai fentről pásztázzák vadász-területüket.

Legközelebb a teleobjektíves gépemet hozom . 

És következett a Sikárosi medence...

annak minden...

szépségével.

Majd ismét az erdő

és végül a Sikárosi vadászház közelében

leigazoltam, hogy résztvettem az országos kék-túrán .

A környéken nagyban folyt a fakitermelés.

Innen már laza gurulással Dömörkapun át céloztam meg a Szentendrén keresztül vezető haza-utat.

78 km-s túra volt.

A Pilis, bármerre is járok mindig mutat valami újat.

Szeptember 18.

A Fagyos katonától - Kiskovácsiig

- nem mindíg igaz, hogy a járt utat a járatlanért el ne hagyd -

Ismerőseim gyakran szegezik mellkasomnak a kérdést: Ha már Szentendre felé indulsz miért nem mész odaáig HÉV-vel?

A kérdés jogos.

De akkor hol marad a tekerés élvezete?

A másik ok: mire közép-Budától lenyomom az első 30 km-t, addigra melegednek be az izmok annyira, hogy a Pilis emelkedői - bárhová is megyek- már ne okozzanak nagyobb gondot.

Kedd reggel van.

A Leveli Béka Kft. időjósai azzal kecsegtetnek, hogy változó felhőzettel, de eső nélküli napnak nézünk elébe.

Mert jóslataikban ezeddig nem csalatkoztam, így hát gondolkodás nélkül vágtam neki az újabb Pilsbe tartó túrára.

Az nem volt kérdés, hogy az irány Dobogókő, de ma nem szándékozom teljesen a csúcsig felmenni.

A terv váza: inkább egy magasabb pontról történő kalandozás a hegyek között.

 A Dobogókőt dél felől megkerülő úton már korábban felfedeztem egy kék + jelzést, ami a Fagyos katona nevü terület alá vezet és több lehetőséget is kínál a túrához.

A kiszemelt pontnál egy bal kanyarral már be is vetettem magam az erdőbe.

Kisebb tekergést és emelkedőt követően már válaszút elé is kerültem, de mert a kék + hez volt bizalmam és semmi kedvem Pilisszentkeresztet érinteni, maradok az eredeti tervnél.

Itt sem mindíg sima az út.

A nem túl széles csapáson...

kifejezetten bringásoknak  "tisztított" terepen...

a Kopasz-hegy bal oldalán húzódó ösvényen nyomattam felfelé, melynek jutalma képpen...

a sárga jelzésű útra érkeztem fel...

a Morgó-hegyre.

Kis nézelődés.

Az ott Dobogókő, kb 3,5 km-re.

Nem kommentelem. Ez is a Pilis, Pilisszentlászló irányába.

Szemből is van csekély forgalom. Jó terep ez.

Egy hosszabb ereszkedést követően hamarosan letértem a sárga jelzésről egy kis kalandra.

Valahol a Kövecses- és a Lom-hegy alatti szurdokban.

Minden mélység után van egy magaslat .

Ez már lejtmenet Kiskovácsi felé a piros jelzésű úton.

Az út végén vackor fa és

termése, aminek még van mit érlelődnie.

Innen, egy rövid pihenőt beiktatva a Pomáz felé vezető útra kanyarodtam, majd Budakalászon át irány Békásmegyer és tovább haza.

84 km volt a megtett út.

Azt hiszem lesz errefelé még néhány hasonló menet. Van még terep amit be lehet járni.

Szeptember 21.

Vadaspark-Nagykopasz

- ha, kevés az idő és mégis hegyre kívánkozol -

Péntek reggel van.

A meteor... 6 fokot mond, de napos időt jelez.

Szó se róla kissé hűvösnek tűnik, de a Nap mégis csak süt. Várjunk egy kicsit hátha langyabb lesz az ájer.

10 óra elmúlt 16 fok. Gyerünk, ez már belefér egy rövidgatyás túrába.

És mert az időt elszuttyogtam már nincs értelme egy Pilisnek, de valami hegyes terepes vidék azért jól jönne.

Talán a Nagyszénás. 11 óra van, indulás.

Irány Hűvösvölgy.

Mire kiértem a végállomáshoz Nagyszénás elpárolgott és bejött a képbe Nagykopasz, ahol már jó ideje nem jártam.

Korábban Budakeszi alól Telki felé kerültem, de most a Szépjuhászné lett a praktikus irány

és a Budakeszi útról egy jobb kanyarral a Szantórium utcán át az alsó parkolót céloztam meg.

Hamarosan elhagyva a Budakeszi határát jelző nagyobb követ,

a piros + jelzésű útra tértem rá.

Jócskán haladva a Petneházy rétet elhagyva...

egy szép, egyenes, de folyamatosan emelkedő aszfaltos úton...

a Sztrilich Pál Cserkészparkot átszelve

ismét egy kellemes emelkedőn ledolgozva, a Budai hegyek Budapest főlé emelkedő ormait csodálhattam meg.

Az út hol lankákon, hol emelkedőkön, de kellemes terepen folytatódott az erdő, jórészben karbantartott útjain.

Innen már csak 760 méter a Nagykopasz.

A Csergezán-kilátó.

A kilátóból Észak felé Pilis távoli vonulatai.

Dél-kelet felé a Budai hegyvidék Budapest irányába.

A nagykopszi pihenőt követően, többnyire ösvényeken haladva Nagykovácsi házai, fölötte pedig a Nagyszénás tűnik fel.

Némi terepezést követően

egy kellemes erdei lejtő után 

Nagykovácsi szélső házaihoz érkeztem, de nem volt kedvem aszfaltra váltani,

ezért a legközelebbi lehetőségnél visszatértem a Kopasz-oldalra, be az erdőbe és ösvényeztem tovább.

Itt "szokás szerint" letértem a kitaposott útról és különböző csapásokon áttörve

a hegy gerincét keresve nyomultam egyre feljebb.

Az elém kerülő csalitosok elhagyása után

hol ritkább bozótosokon,

hol kellemesebb földutakon,

időnként kissé rolling stons jellegű terepen

a Petneházy-rét érintésével, ismét elértem Budakeszi határát.

A Budakeszi úton az iszonyú mennyiségű -péntek délutáni- gépjármű forgalom és nagy mennyiségű kipuffogó gáz arra ösztökélt, hogy hagyjam békén a frogalmas aszfaltot és inkább a sokkal kellemesebb Tündérhegyi utat válasszam.

Innen némi szusszanást követően, aztán az Eötvös út érintésével a Márton-hegy lejtőin csorogtam haza.

Kellemes délután volt 58 km hosszan, végig hegyen.

Kell-e eléggé hangsúlyozni, hogy bringázni jó ?

Oldal: Szeptember 2012. hegy,hegy, hegy
Meglátó - a budai bringás- - © 2008 - 2024 - meglato.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat