Ősz
- vannak hegyek, menni kell -
Kora ősz van.
A "tanyakarbantartás" időszaka.
Ez saját esetmeben tavasszal és ősszel is egy külön wellnes programot jelent.
Mi is a wellnes?
A wellnes, személyre szabott egészségmegőrző programok összessége, amiért mások több 10.000. forintot is képesek kifizetni....
Nálam ennek megvalósulása sokkal költséghatékonyabb.
Vagyis az esetek egy részében a hét utolsó három napja intenzív bokor és sövény ritkításból, valamint fa kidöntésekből áll, majd' levezető mozgásként kellemes bringázás következik.
Ez így máris őrzi az egészséget.
Egy kör a Velencei tó partján.
A Velencei tó. Kora ifjúságom legszebb élményei fűzödnek hozzá és mindíg nosztalgiával emlékezem erre az időszakra.
Csajozás az élőzenés Nádfedelesben Agárdon. - Hol van már? Régen leégett .
Napokig csónakázás a tavon, kikötés a nádtorzsa szigeteken az ezzel járó horgászattal és az akkor még működő tavi halászat "tételes" ellenőrzésével". - Csak nehogy kiszúrják a vizizsaruk.
Most, hogy szinte teljesen körül van betonozva a tópart.... már csak bringázni lehet, amire még nem nagyon kell költséget tervezni.
Hogyan is valósul ez meg?
Térkép elő és lássuk a lehetőségeket.
Az M 7-es velencei hídja alatt a kenupálya leágazásánál rögvest balra lefelé bringautat jelez a tábla, és amely út le is vezet a tópartra majd rögvest befut öreg-Velencére az Északi strandnál.
A betonozott út és jelzés visz be egyenesen a szabad strandra. Nyár végén, kora ősszel, itt még sokan vannak, ezért nem érdemes ebbe a csapdába bele esni, inkább a föntebb húzódó úton jobb tovább haladni. A bringaút is ide torkollik.
Sivár aszfalt végig, tele gyalogossal, autóval, motorral, kreszt alig, vagy nem ismerő bringásokkal.
És ez így megy a velencei szabad strandtól egészen Agárd végéig, ami nagyjából 1/3 része a tó partjának.
Végre! Csökkenő, sőt szinte minimumra csappanó forgalom. Elhagytuk Agárd utolsó házait is.
A forgalommal együtt nem csak a bringások száma, hanem a bringaút szélessége is a lehető legcsekélyebbre zsugorodik.
A fű lassan gyepszőnyeget alkot a betonon. A természet vissza követeli ami az övé...
A szélesebb útban nincs sok köszönet.
Dinnyés irányába erősen "terepesre" vált.
A helyi útfenntartásért felelős szervek e kijelölt és "kiépített" bringa úttal nem nagyon feszíthetnek.
Aztán egyszer csak megszűnik a bringagyász és rátérünk a Seregélyes-Pákozd útra, viszonylag ritka gépkocsi forgalomban.
Kisvártatva a Császárvízzel (a Pátkai viztározóból erről töltik a Velencei tavat, ha szükség van rá) párhuzamos bringaút torkolatához érünk, ahol egy bal kanyarral Székesfehérvár felé lehet tova tekerni.
Egészen jól megépített szakasz, amely átvezet az M 7-es út alatt és visz tovább a Kisfalud, illetve Pákozd felé ágazó bringa útig.
Itt lehet választani.
Én a Pákozd-Velence kurzort veszem fel és igen kellemes, bár Pákozdon kissé kanyargósra sikeredett szakaszon lehet tovább menni a pákozdi Szúnyog szigetig, ahonnan az Arborétum, vagy a Pákozdi Csata Emlék Múzeumnál lehet ismét az Evezős pálya melletti biringaútra rátérni.
Ott aztán egy darabig, mint a veszekedett fene lehet neki ereszteni a gépet. Jól esik a huzamosabb lejtőzés.
A Velencei tó körülbringázása éppen 30 km-es táv.
A kihívás csekély, bárki megteheti. Kellemes kikapcsolódás.
Újabb wellnes hétvége.
-újabb fanyűvést követően-
A Velencei-hegység
Október első hétvégéje van. A Nap még kellemesen melegít, igazi bringázós idő.
A terep, az nagyon hiányzik, a Velencei-hegység kellemes lankái meg itt honolnak a tanya fölött. Vágjunk csak bele.
A múltkor tettem egy próbakört a Nadap felé vezető úton egészen a Lovasberényi kormány üdülőig, de nem nagyon tetszett a csupa aszfalt és mert délutánba hajlott már az idő, a Meleg-hegy felé vissza kanyarodtam és kisebb terepezéssel Sukorónál jöttem ki a dombok közül.
Most, kicsit hosszabb útra vágyom.
Irány a sárga jelzés ami Nadap fölé visz.
A Meleg-hegy alatti "elosztónál" tovább a piros hámoszög ösvényén a Likas-kőhöz lehet eljutni.
Majd tovább a csapáson lejtőzve, egy közepesen tört kövekkel "megáldott" útra a Kastély-nyiladékhoz, ahonnan balra ívelve egészen kellemes és teljesen forgalom mentes terepre érkeztem.
Nem sokkal később;
a szarvas ünő állomány jelenlévő példányai zavartalanul böngészgettek a talajon.
Szépen karbantartott, de szemlátomást szinte sosem használt utakon haladtam tovább.
Nyugodt és csöndes volt minden.
Aztán egy szarvascsorda keresztezte az utat. Majd követte őket agancsos kísérőjük is. Már bőven benne vagyunk a szarvasbőgés időszakában.
Néhány perces szemezést követően Hubertus ihletője is eltűnt a fák között.
Nemsokkal később már Pátka irányába lehetett szemlélődni
egy tisztásról.
Ez is az erdő része.
Kellemes ösvényezést követően a 811-es -Bicskei- út mellett a Kégl kastély elhagyatott épülte tűnik fel.
Aztán lovas csapat ügetett szemből. Ez már a Velencei-hegység nyugati, Tompos-hegy alatti lejtőin történt.
Először jártam erre, de nem utoljára ezen a vidéken.
Innen egy rövid terepes szakaszt követően a Sukorón keresztül vezető útra érkeztem és egy balos kanyarral irány Velence.
Ez egy igen kellemes 37 km-s út volt.
Kell-e mondanom? Bringázni ősszel is jó