Szeptember

Itt állunk a naptári ősz elején és az időjárás azzal kezdi, hogy rettenetesen jó, bringázáshoz igen csak alkalmas feltételeket produkál.

Mit is lehet még ilyenkor csinálni?

Hát, bringázni a hegyek között és többnyire a Pilisben.

 

 

Szeptembernek a 4. napja van

(Árnyékolás reggel, árnyékolás délután)

Folytassuk csak ott, ahol augusztusban abba hagytuk, ne szakítsuk meg a hagyományokat. Lássuk, merre nem jártam még a Pilisben az idén?

Nemrégiben a Pap-rét felől kalandoztam az Úrasztal-oldal mellett a József-forrás felé Dunabogdány irányába és akkor elhatároztam, hogy a legközelebbi alkalommal a Pilisszentlászló felöli oldalt is bejárom.

Térkép elő. Vizslassuk csak meg, mi várhat reám arrafelé ?

Az útvonal kezdete a szokásos: Szentendre - Dömörkapu - Pilisszentlászló és tovább az eddig általam még nem bejárt úton...

Az Ó-Budai felüljárón által caplatva egy bringás árny tűnik fel a szemben lévő lakótelepi ház falán. Sokan nem vehetik észre, mert a többség nem száll le, pedig ez nem bringaút. Igaz, ha szigorúan veszem a vonatkozó KRESZ szabályt és a lépcsőkön hurcolom fel hű társamat, akkor honnan a fészkes fenéből tudjam azt, hogy  milyen tiltó tábla is van kirakva a lépcső nélküli két feljáró előtt? . Nnna mindegy. Én leszállok, mert éppen elég emelkedő vár rám a Pilisben.

Innen egyhuzamban tekerek Szentendrén át, fel Dömörkapun keresztül Pilisszentlászlóig. Ez így rögtön kb. 40 km.

A Kisrigónál töltött rövid pihenőt követően...

máris a falu másik oldala mögötti piros-kék jelzésen nyomulok tova.

Nemsokára egy érdekes "Dharma Kincse Zen Templom" feliratú kerítéskapu mellett haladok el. Sokat nem látok belőle, a kapun lánc és lakat van. Hmmm, békés egy környék ez.

Kis idő elteltével már az Apát-kúti patak völgyében járok.

 Út közben egy "fa teknőc"-cel találkoztam.

Egy fára függesztett felszólításból arra következtetek, hogy itt a hét vége nem mindíg a csöndes meditálásról szólhat.

A meredek part alatt szemet gyönyörködtető látvány a kék színben játszó patak.

Később egyre változatosabbá válik az út.

 Az ösvényt helyenként váratlan "tereptárgyak" színesítik.

Nem mindíg lehet folyamatosan tekerni.

Tucatnyi hasonló átkelőhely színesíti az erre járó útját.

Valaki mindíg figyel.... Hol egy "szellem madár" -mint a Prédikálószéknél-, hol egy élettelennek tűnő "kacsintó kőkoponya" képében.... Hiába, élet van az erdőben.

Az út mellett a meredély alján az Apátkúti-patak...

 ... csörgedez.

Aztán az ösvény kiszélesedik és megérkezem a Kaán Károly forráshoz. Bő és tiszta vizű.

Rövid szieszta és némi táplálék bevitel következik.

Innen még jóideig lehet gyalogolni Visegrádig, de aki bringával jár erre, annak nem több mint 15-20 perc az út... az Apátkúti halastó felé, majd tovább a Panoráma úti elágazásig...

...ahonnan jobbra tartva már nyomakodom is felfelé a Visegrádi Fellegvárig. Rendes emelkedő ez, de a látvány miatt megéri feltekerni Nagyvillámig.

Itt rövd pihenő következik a "helyközi megállóhely"-en.

Némi dilemma, hogy most mi is legyen ? Ha saját felelősség, akkor saját felelősség. Mindegy, kockáztassunk és gyerünk tovább a sózásmentes kellemesen lejtő aszfalton.

Nem tudom a nevét, de szép. Így, bent a természet kellős közepén, hagyni kellene mindent. Érintetlenül.

Kicsit lejjebb gurulva, már a Boglárka-forránál lehet feltankolni forrásvízzel.

Innen tovább, egy fa hid után rögvest balra beváltva, nagyon változatos, nagyon keskeny és meredek ösvény visz lefelé, amely Dunabogdányban az "Öregek otthoná"-nál vezet ki a 11-es útra.

Ha már Dunabogdány és elmúlt 3 óra, akkor pisztrángot kell enni, amelynek fontos és nem elhanyagolható előzménye, hogy gondolkodás nélkül be kell kanyarni a "Pilisi pisztrángsütő"-höz,

ahol egy kb. 30 dkg-s pisztráng kezdi meg sülését kakukkfüves kabátjában, kifejezetten az Én tiszteletemre.

Valamivel több, mint egy órás ebédszünetet követően egy újabb óra elteltével már a Budakalász felé vezető gáton árnyékolok tovább.

Szép nap volt a mai. Kíváló bringázós időben rendes, 96 km-t hagytam magam mögött.

Nem volt rohanás, élménydús kirándulás volt.

A reggelt "árnyékolással" kezdtem és a délutánt árnyékolással fejeztem be.

Aki az ilyen bringás túrákat kihagyja, az meg is érdemli.

 

Nem mindig kell sietni és bringázni még szeptemberben is jó!!!

Naná, hogy lesz még folytatás...

 

 Szeptember 7.

"C" vitamin túra a Pilisben

Szombat van, verőfényes a reggel  és minden feltétel adott ahhoz, hogy az ember bringása "C" vitamin szükségletét szervezetében kiegészítse.

8 óra múlt nem sokkal és tekintettel a hét végére, kissé korábban indulok a szokásosnál, hogy mielőtt az utak megtelnek "kiránduló" gépkocsikkal,  már túl legyek a Római-parti szakaszon is.

A mai napot egy kellemes, különösebb úticél nélküli túrázásnak szánom, távolabb a szokásos kiránduló útvonalaktól és egyúttal feltett szándékom némi szedert is haza szállítani.

Annyi bizonyos, hogy a Király-kúti nyeregig tekerek, mert onnan a Pilis észak-keleti lejtőin több olyan terepszakasz is található, ahol kevesen járnak, és sok a szeder bokor .

Az útvonalat előbb úgy terveztem, hogy Dömöstől majd a 11-es úton tekerek végig hazafelé, de egy mondás szerint "ember tervez, Isten mosolyog". És mert a Duna melletti főúton a hétvégi gépjármű forgalom balesettel is tarkítva igen csak komoly volt, ezért tervemet revidiálva inkább ismét a hegyet választottam.

Az odaúton Dömörkapu felé haladva örömmel vettem, hogy érik a vackor. Héhány perc leállást megér e vadon termő gyümölcs élvezete....
 

A Királykúti-nyeregnél egy jobbos letérő található, amely egy szakaszon a piros- jelzésen vezet, azonban innen "jó" szokásomhoz híven, kissé jobbra tendálok és nem sokkal később már a Vadálló-kövek alatti szakaszról csodálhatom előbb a távoli Dobogókő vonulatát,

majd  Rám-völgy és kicsit később

 a Vadálló-kövek völgyének részleteit.

A Prépost-hegy sziklás oldala.

Az ösvény állapotából azt a következtetést lehet levonni, hogy errefelé erdészek, vadászok és a vadászok hőn áhított alanyai járhatnak csupán.

 Azonban a szeder is errefelé terem és nem is kicsi mennyiségben.

Ezért aztán itt huzamosabb időt töltök, mivel e csábító és jóízű gyümölcs leszedését nem lehet elkapkodni. A visszafelé hajló sűrűn elhelyezkedő tüskék nagyon marasztalóak tudnak lenni.

De, megéri a szeder bokrok között elbíbelődni. Íme az "eredmény" egy kicsiny részlete.

A szeder szüretet befejezvén és továbbhaladva, a Vadálló-kövek alatti piros háromszög ösvényére jutok és egy kellemesen szűk, meredek csapáson csurgok lefelé a Szöke-forrás völgyébe, ahol kultúrált körülmények között lehet némi pihenő időt tölteni. Sajna, most a Mária-forrás nem "funkcionált", kiapadt.

Később, a Szentfa kápolna melletti ösvényt választva Dömösre érkezem.

A 11-es út csurig van az oda-vissza közlekedő gépkocsikkal, motorosokkal. Baleset is volt, ezért jobbnak láttam, ha a Thermal Hotel melletti útra fordulok és feltekerek Pilisszentlászlóra, majd' onnan a Kisrigó vendéglő mögötti erdészeti úton ereszkedem tovább Dömörkapun át vissza Szentendre felé.

A bringás kirándulás minden igényét kielégítő, és kiváló időjárással kísért nap volt a mai.

96 km távot és egy kellemes napot tudhatok ismét magam mögött.

Véleményem továbbra is töretlen:

Bringázni pedig jó!

 

 

 Péntek 13.

Jó nap ez a mai.

Defekt az első kerékben. Még a múltkori túrán keletkezett, ezért nem számít bele a péntek 13-ba .

A plusz feladat kiváltója az alábbi, szép és karaktreres szedertüske volt.

De, nézzük az optimista oldalát a dolgoknak.

Némi felhő van ugyan, az eső nem esik, kevés szél is lengedez, de ez nem lehet zavaró körülmény. Szinte minden arról szól, hogy egy kevésbé izzadós túrát lehet ma tenni ismét a Pilisben.

Egy hosszú ujjú póló pluszban és mehetünk is.

A cél csak útközben kristályosodik  ki, de az már induláskor eldőlt, hogy ösvényezés lesz a szerderben bővelkedő területek felé.

Egy konkrétum azonban van. Többségi döntés alapján, egyhangú szavazással úgy határoztam, hogy az "ebéd" a Prédikálószéken fog elfogyni.

Reggel van, forgalom alig. Csak a Római-parton van szembejövő forgalom. Munkába igyekeznek a népek.

Hamarosan már Dömörkapu után az erdészeti úton nyomakodom felfelé a Király-kúti nyeregig, majd kisvártatva megérkezem a Prédikálószékre, ahol áldást osztok a bringámra. Kitartó egy jószág, eddig mindehová eljutottunk ahová csak terveztük.

 A látvány még a felhők ellenére is magával ragadó...

Innen visszafelé a piros + jelzésen csurgás lefelé, de a cél az eddig számomra ismeretlen ösvények bejárása, így aztán jobb felé hamarosan letérek a jelölt útról...

A különböző szakaszokat most nem fotóztam, mivel a múltkori szedrezéses útvonalhoz hasonlóak. Persze őzek, szavasok most is felbukkantak, de nem várták meg ameddig a fényképezőgépet előveszem. Péntek 13. Ez egy ilyen nap .

Szentendrére  érkezve már az új gáton lévő sétány folytatásaként felújított bringaúton tekerek tovább.

Némi ürömmel veszem, hogy a teniszpályák felé eső rész megmaradt a régi állapotában.

A kiviteleztető talán úgy gondolta, hogy a többi szakasz kisimítását az erózió majd csak elvégzi? Eurovelo 6.

Sebaj!

A tervezett cél azonban megvalósult. A szeder szüret megtörtént és fő az egészség!

Kissé hűvös, enyhén szeles, de lényegében elfogadható bringázós nap volt a mai.

Minimális hőveszteséggel járó, 86 km távot hagytam magam mögött.

Remélem, hogy a szeptember megembereli magát és elmúlik ez az optimálisnak éppen nem minősíthető időjárás.

A Pilis ősszel is szép, tehát bringázni muszáj.

 

 Szeptember 21.

Kezdődik az igazi ősz

-Óvjuk a természetet-

Reggel van és a rádióban az ügyeletes "levelibéka" kissé szeles, időnként felhős, de többnyire napsütéses 20 C fok körüli időjárást jósol.

Pakolás a hátizsákba, bingáért a tárolóba, lánc és váltó olajozás, aztán; Irány a Pilis. Az útvonal mint minden alkalommal, most is menet közben kristályosodik majd ki.

 

Szentendrére érkezve a Duna-korzóval párhuzamosan megépült bringaúton tekerek tovább... Errefelé, mióta készen van még nem jártam. Lássuk, milyen is.

Jó széles, a mobil gát alatt párhuzamosan vezet 

és a Bringa pontnál csatlakozik ismét a régi kerékpárútra.

Ez jó, mert az igencsak nagy hétvégi gyalogosforgalom így kikerülhető és kisebb a lehetősége a bringás vs gyalogos jeleneteknek .

Innen már nem fordulok vissza és úgy döntök, hogy Pismány felé veszem az új irányt. Jó meredek a Barackos út, de végül csak felérkezem oda, ahonnan már a természet veszi át a hatalmat.

A Nyerges-hegy a sárga+ út felől.

Tovább tekerve már a Pilis hegység egyik belső része, a Sztara-voda völgyén túl látható hegyek nyújtózkodnak. Még járok ma arrafelé is.

Túl az út első szakaszán az Álló-réten, a továbbúti lehetőségek bőség-zavarával kűzdhet meg a turista.

Nekem azonban határozott célom van. Irány a Vöröskő alatti terület, de "természetesen" nem a kijelölt utakon, van arra vadcsapás bőven.

Már benne vagyunk a szavasbőgés időszakában. A hangok ugyan jól hallhatók, de a szarvasok, őzek csak pillanatokra tűnnek elő. Nagyon óvatosak és rettenetesen jó a hallásuk, ezért fotózásuk élvezetéről sajnos le kellett mondanom. Sebaj, jövök még a Pilisbe !

A piros és kék jelzéseket érintve, de ezekről következetesen  letérve...

...érkezem az 569 m magas Teknős-hátra,

amely jó messze esik minden turista úttól. Gyönyörű és hatalmas rét ez. Tényleg olyan a formája, mint egy teknős háta .

Néhány kilométerrel tovább, átvágva a Pálócki-réten

már az Urak asztala felé vezető úton nyomakodom felfelé,

amelynek szélén a csábítóan érett szeder hívogat. Fenséges étek ez így ebéd előtt. Növeli az ember szervezetének vastartalékát, a "C" vitamin készletét, amely így tél előtt nem elhanyagolható lehetőség.

E szakasz végén a pihenőt az Urak asztalán töltöm.

A következik a Pap-rét, majd Pilisszentlászló, azonban az óvatosság nem árt.

Az erdei sikló az aszfalton igen csak lassan tud átkecmeregni. Messziről úgy néz ki, mint egy letörött girbe-gurba  gally. Szóval nincs száguldozás. Vigyázni kell rájuk, a Pilishez tartoznak. Kár lenne Őket akár véletlenül is elpusztítani.

Pilisszentlászló fölött a Kisrigó-vendéglőtől a kék jelzésen lejtőzöm tovább Dömörkapu felé.

Nem sokkal később már a Bükkös-patak partján bringázom tovább.

Később Szentendre felső részén a Bükkös-patak mellett ismét egy erdei sikló tűnik elő és  "lassúzik" át előttem az aszfalton. Forgalom leállítva, hüllő be az avar közé. Akció befejezve és közmegelégedettségre mindenki békében folytaja tovább az útját.

Ismét Szentendre, Duna-part. A Korzó előtti szakasz. A Duna vízszintje kissé megemelkedett.

A bringaút Duna-parti kivezető szakaszán a Dera-patak medre melletti részen a tavaszi áradást követően "ottfelejtett" homokzsák "hegyek" mellett kell elhaladni. Valaki, nem túlságosan régen az egyik TV csatorna adásában vehemensen azt nyilatkozta, hogy ez veszélyes hulladéknak minősül, de úgy tűnik nem mindenhol és nem mindenkinek. Úgy néz ki, hogy "'elfér" ez a másik oldalon lerakott sitt- és építési törmelék-dombok szomszédságában.

A Budakalász felé vezető gátról a Luppa rév felé veszem az irányt, azonban a Duna nem enged tovább, "kijött" a bringaútra. Mivel nem vizibiciklivel vagyok, fordulás vissza a gát felé.

Jó nap volt ez a mai is. Szép időben, igen kellemes 85 km-t hagytam magam mögött.

Bringázni a Pilisben mindent megér.

 

 Szeptember 25.

Egy belső kör a Pilisben

 

Késő délelőtt van. Jól elszuttyogtam az időt, de mert az időjárás nem fordult negatívba, bringa elő, gyors készülődés és hajrá, közelítsük csak meg minél előbb a Pilist.

Mert már régen nem jártam a Fagyos-katona felé, most úgy döntöttem, hogy arra veszem az irányt és  majd valahol a Sikáros fölött folytatom az utat.

A Fagyos katonáig majdnem egyhuzamban nyomtam, de a Királykúti-nyereg alatt kénytelen voltam néhány szederszem kedvéért megállni. Hiába, gyarló az ember...

A Fagyos katonától kissé vissza gurulva a jobb oldalon egy jelöletlen csapásra váltottam... és megérte! Csöndesen sikerült meglepnem egy őzet békés legelése közben.

A további út során ilyen és hasonló környezetben lehet csodálni a már lassan ősziesbe színesedő erdőt.

Most tudatosan elkerülve a Sikárosi medencét jobb felé tendálva, a Tornyos-hegy alatt folytattam az utat és a Tölgyikrek érintésével, a Lom-hegy jobb oldali emelkedőjén nyomakodtam tovább a piros + jelű ösvényen.

Az 589 m magas Lom-hegy tetején régen elhagyott katonai bázis éktelenkedik hasonló képpen, mint a Pilis tetőn, vagy az Urak asztalán.

Az objektum ajtó nélküli beton torzói még ma is ott kisértik a múltat és mindössze ennyi írásos nyom maradt az egykori honvédségi körletre emlékeztetve.

Lefelé gurulva már egy szebb látvány fogad, a Bölcső-hegy lankáján békésen legelnek a helyi "musztángok"

Néhány perc múlva megérkezem a régi ismerőshőz a Lajos forráshoz.

Pár perc nézelődést követően irány a Szentendre felé vezető lejtő, de a Dömör kapu feletti szikla látványa egy fotó erejéig mégis megállít. A Pilis ilyen, nem lehet vele betelni.

Kellemesen szép, néha felhős időben, de viszonylag szélcsendes nap telt el.

88 km, jórészben hegymenettel töltött, de csodálatos környezetben megtett utat hagytam ismét magam mögött.

Az őszre váltást már lehet érzékelni, de remélem a tél  beálltáig még lesz jónéhány hasonló, bringázásra alkalmas nap.

A Pilis mindig tartogat valamilyen meglepetést.

Bringázni pedig muszáj.

 

 Szeptember 28.

-Avagy, hónap utolsó hétvégéjének első napján hogyan lehet vaddisznó agyarra lelni a Budai-hegységben?-

 

Reggel van és a hőmérő kint mindössze 2 celsius fokot mutat. Ennek ellenére süt a Nap, ami azt jelenti, hogy ismét nem tarthat vissza semmi egy kellemes hegymeneti bringatúrától.

Ma azonban kevesebb az erre szánt idő, de mert a Budai-hegység "kéznél" van, máris tervezem az útvonalat. Aztán pakolás a hátizsába és máris lehet indulni.

Ha már hegy, akkor legyen hegy. Irány: Mártonhegy, Sváb-hegy, Széchenyi-hegy, János-hegy, aztán némi lejtőzéssel a Budakeszi Vadaspark, melyet déli irányból kerülve szándékozom a további utat megtenni Hűvösvölgy felé.

Lássuk csak a térképen is, hogy merre vezetett az út.

Nem szeretem a közlekedési eszközöket, mert akkor hol marad a kihívás?

A Széchenyi-hegyre egy etapban és kiadós tekeréssel lehet feljutni, amely során már nem csak a Nap melegít .

A János-hegyről már kellemesen lejtős ösvény vezet a Budakeszi-hágon át a Vadaspark felé, majd onnan tovább annak jobb oldalán le a Telki irányába vezető útig.

Itt azonban az első lehetőségnél  már kanyarodom is jobbra be a Budai- hegység erdős lankáira.

Az időjárás már erősen ősziesbe öltözteti a természetet,

amely ilyenkor valóságos színorgiát produkál.

Egy darabig többnyire vizszintes, vagy enyhén emelkedő terepen lehet tekerni, de jó szokásomhoz híven, most is letérek a jelölt útról...

be egyenesen a sűrűbe, ahol némi meglepetéssel tapasztaltam, hogy vaddisznó koponyát "terem" a föld..

Úgy gondolom, hogy a koponya tulajdonosával orvvadász végezhetett, mert körülötte több csont volt és egy régi tüzrakásra utaló jellegzetes nyomok is erre utaltak. Ismereteim szerint a hivatásos vadász nem a helyszínen nyúzza meg és darabolja fel az elejtett prédát.

Ha már a sors így elém vetette a koponya felső részét, akként döntöttem, hogy a maradék agyarakat kioperálom és magammal hozom.

Hol a turista jelzéseken, hol azokat elhagyva nyomultam tovább, azonban szombat lévén a kirándulni vágyók hangos csörtetése, valamint apró hozzátartozóik indián csatakiáltásai a látni remélt vadakat az erdő mélyebb tartományaiba űzték. Így aztán egy megveszekedett szarvassal, vagy őzzel sem találkoztam. Szarvasbőgés ide, szarvasbőgés oda, csak távoli hangjuk hallatszott időnként. Hiába, ez nem a Pilis-hegység távoli és csöndes, kevésbé látogatott erdeje...

Némi örömet okozott a látvány. Van még szeder-utánpótlás itt is, amit néhány szem erejéig ki is használtam.

A terep változatos, azonban kevésbé meredek szakaszokkal tarkított, nem úgy mint amilyeneket a Pilisben szokhattunk meg.

A terület ezzel együtt kedvelt helye a túrabringázónak is, bár a tapasztalt gyér forgalomból arra következtettem, hogy sokaknak még ez is igen távoli cél lehet.

Végül, mielőtt beváltok az Ady-liget felé vezető útra, még egy fotó készül a távoli Nagykopaszon lévő Csergezán kilátóról.

A mai hűvös reggelt egy igen kellemes, langymeleg napsütéses délelőtt követte.

Nem volt nagy táv, mindössze 38 km-t bringáztam. Hiányzott a Szentendre-Dömörkapu oda-vissza 65 km-es távja, azonban a választott útvonal így is kiváló bringás kirándulást hozott magával.

Aki a Budai-hegyvidéken, vagy annak közelében lakik és egy kellemes bringatúrát akar tervezni nem nagy távolságra az nem csalódik. A bringán kívül mindössze egy térkép kell hozzá és remek kikapcsolódásban lehet része

Bringával kirándulni a Budai-hegyvidéken is jó.

 

 

Oldal: 2013. Szeptember. Van még a Pilisből
Meglátó - a budai bringás- - © 2008 - 2024 - meglato.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat