Augusztus 2.

Elmúlt a július és még mindíg van mit bejárni a Pilisben. A turista utak és ösvények állandó kihívást jelentenek és nem nagyon tudom megállni azt, hogy egy-egy cserjésekkel sűrün benőtt csapásra, ösvényre ne térjek rá....

Van benne némi kockázat, de az meg azért van, hogy lenyomjuk ... és különben is, akkor hol marad az új felfedezése ?

Így volt ez ma is.

Multkor Vörös-kőtől lefelé, megálltam egy elágazásnál, ami a József-forrás felé vezető utat mutatta és akkor azt mondtam, hogy majd legközelebb...

Sor került most erre is...

Az útvonal terve már reggel körvonalazódott.

Szentendre - Dömörkapu - Királykúti-nyereg - Prédikálószék, onnan vissza a piros+ jelzésen Pilisszentlászlóig - Pap-rét, majd a Vértes-mezőig a piros- jelen, ahol egy balossal a zöld- jelzésen lefelé a József-forrásig, onnan irány Dunabogdány és végül a 11-es úton Szentendrén át haza...

Úton a Prédikálószékhez; -mint mindíg- kihagyhatatlan látvány Visegrád.

 Némi pihenőt és in-putot követően fordulok, de...

  

...egy percre megállok és csak  az Erdő Szellemével történő diskurzust követően folytatom az utat.

Mint a későbbiek során kiderült, nem ártott támogató jóindulata .

Útközben felmértem, hogy mikorra várható a "C" vitamin, evéssel történő kinyerése a szederből. Még kb. két hét és ehető...

 Hosszas tekerés után kis pihenő a Vértes-réti elágazásnál.

 

Aztán irány a József-forrás felé vezető - az úgy tűnik eléggé ritkán használt - ösvény.

Néhány helyen "észlelhető" volt hogy a zöld útról még nem tértem le.

 Kőfolyam lefelé...

Majd következett egy eléggé meredek szakasz. Kiálló sziklák, gyökerek és kanyargó keskeny csapás...időnként bringával a kézben...

Aki már járt arrafelé gyalog, az tudja milyen a zöld- jelzésű út, vagyis a helyenként inkább csak csapásnak nevezhető nyomvonal.

Ettől lejjebb már talán nincs is.... A bal oldal felől vezet az "út" lefelé.

 Az átjáró... a Kalicsa-patak medrében. -Ugyan már, Rangerek ?

A kanyon oldala.

Pillantás a mélybe...

Húzós egy szakasz volt fölfelé is...

A bal oldali elágazás a zöld- jelzésű turista út felől torkollik be... a "sztrádára". Ezután már sima földes út vezet tovább... Könnyű szakasz következik.

 "Viadukt"...

...a József-forrás felé.

Mihály háza az Etető-rét előtt nem sokkal.

 József-forrás. Itt lehet tankolni forrásvízből.

És végül a Dunabogdány fölötti köbánya mellett leereszkedve a 11-es út következett.

Szép hely a Pilis. Tartalmas és kiadós túrákat lehet itt tenni.

A nap tanulságai:

A József-forrás felé csak az menjen bringával végig a zöld- jelzésen, aki megfelelő erőnléttel bír és képes az olykor 40-50^o -sziklákkal tarkított- meredélyen is ereszkedni.

Végül elfogyott kb. 7 liter víz és valamivel több mint 104 km

Jó nap volt a mai

 Bringázni még ilyen melegben is jóóóó!!!

 

 

 Augusztus 5.

 

Kimaradt több mint egy hét !!!

A família a hétre határozott tiltást adott a bringázásnak még a gondolatára is a dög-melegre való hivatkozással.

És a péntek meg a szombat a viharos időjárás jegyében telt, de ma már muszáj menni. A Pilis ilyen.

A meteor 30 fokot jósolt, némi szelet, napsütésben. Hát kell ennél jobb idő?

Ma határozott úticél volt, az Urak Asztala. Most nem szándékozom nagyot túrázni, terepezni és az erdészeti utak arra is vannak, hogy az ember bringása, ha kell, csak úgy lötyögjön egyet.

Térkép elő, pusztán a memorizálás kedvéért is.

Az első szakasz úgy alakult, hogy a bringásokat Filatorigátnál tovább terelték egyenesen. Ez eddig nem probléma, mert a tábla egyértelmű jelzést adott.

Azonban a Szentendrei úti felüljáró utáni kereszteződésnél is folytatódik az egyenes irányba történő tovább terelés, hogy miért az rejtély marad..., ugyanis ez az utolsó tábla, több nincs. Igy aztán a honi bringás még el-el tájékozódik, de a külföldi atyafiaknak erősen fel van adva lecke, ha éppen Szentendre az úticél.

Hiába, éljen a Szigetköztársaság, a többiek meg le vannak sz@rva, vagy mi?

Irány a HÉV melletti időnként földes út, ami egyszer csak egy újabb kereszteződéshez vezet, ahol már lámpánál lehet átkelni a Szentendrei út túloldalára.

 

Végül is megérkeztem. Kellemes szélben és napfényben feredőzött az Urak Asztala . Némi szemlélődés és betáp után irány vissza, majd' a Pap-rétnél egy balossal neki a lejtőnek a Sztaravoda völgyön át.

Vasárnap lévén sokan voltunk. Aki bringás és csábította a HEGY az jórészt képviseltette magát. Volt aki országútizott, volt aki bevállalt rázósabb utat is.

Jó nap volt a mai, igazi bringázós idő és minden ami ehez szükséges:

Napsütés, meleg és szél.

Volt hegy-völgy, 593 m szint-magasság, 4 liter vízfogyasztás és 84 km táv.

 Bringázni jó.

 

 Augusztus 16.

 

Nagy-Villám

 

alcím:

Hogyan kerül a lósz@r a Margit-híd alatti bringaútra?

 

Mától megint itt a nyár -az időjósok szerint-. Amúgy, tényleg...

Használjuk ki és egy korábban csak éppen körvonalazott tervemet, a Nagy-Villámra történő kiruccanást ma meg is valósítom.

Térkép elő és máris kialakul az útvonal váza...

Római-part-Szentendre-Dömörkapu-Pilisszentlászló-Pap-rét, aztán végig a kék- jelzésen, az Úrasztal-oldalán, át a Visegrádi-kapun, keresztül a Sós-hegyen és a (pilisi) Tabán érintésével, fel Nagy-Villámig, majd onnan leereszkedve a 11-es úton haza.

Az első meglepetés rögvest a Margít-híd alatt átvezető bringaúton ért, ahol a szemből érkező bringás kollégák egy nagy sorozat lósz@art kerülgettek nagy óvatosan.... Fel is merült a kérdés üstöllést, hogy vajh' ki ganyézott oda suttyomban?!

Túlesve az első dillemán, kicsit később a Dömör-kapun át haladva a PIlisszentlászló felé vezető emelkedőn balra beváltok a kék- jelű turista útra,

 ahol csodás környezetben taposom tovább a pedált.

Felérve a Kisrigóhoz a vízpótlást megejtve máris fordulok az erdőbe, és csak a Pap-rét után a Nagy-Villám felé mutató táblánál pihenek néhány percet.

 Az Úrasztal-oldalon nem-semmi terep vár. Meredek az lenek is...

 és meredek az fönek is...

 De végül, azért csak kényelmesebbé válik az ösvény.

 A Sóstó-rétnél ismét néhány perc szusszanás következik...,

majd' "érkezik" a szokásos  "Pilisi mászóka". Ha lépcsőzni kell, hát lépcsőzni kell.

A Sós-hegy oldaláról gyönyörű kilátás nyílik a Duna és a Börzsöny irányába.

Útközben néha kissé kövesebb a "sztráda", de a Pilis már csak ilyen

Egy leágazásnál meglátogatom Wass Albert emlékkövét is... A Duna túlsó oldalán Nagymaros.

Ez után ismét kényelmesebbre váltott az út. Az ösvény már Nagy-Villám felé visz.

 A Nagy-Villám kilátó, a (pilisi) Tabán felől.

 Nagy-Villám, Zsitvay-kilátó.

 Kilátás a sípálya tetejéről a Kis-Villámra és a Dunára.

Ereszkedés közben a Visegrádi Fellegvár egy olyan irányból, ahonnan csak kevesen látják.

Kis meglepetés. Itt állt az Első Visegrádi vár.

És a magyarázat

Ezután, hosszas tekerés következett hazafelé - a tervek szerint...

A Luppa-révnél bosszantó látvány fogad. Van, aki a bringautat parkolónak használja. Próbálna csak meg valamely bringás így leparkolni egy közút kellős közepén.

 

A Margit-hid alatti bringa úton még mindíg ott leledzik a reggel óta árválkodó, de a figyelmetlen bringások által már letaposott lótrágya. Az aszfaltba, azonban beivódni soha nem fog.

Vajon a köztreület felügyelők mikor kezdenek már nyomozni a tettes után?

 

Sebaj! A nap így is szép volt. Ismét kiadós túrát tettem és gyönyörű helyeket jártam be.

Az időjárás által biztosított napsütés, kellemesen enyhe szél megint megérte a "fáradtságot".

Vízfogyasztás 3,5 L.

A megtett távolság kicsivel több volt, mint 103 km.

 

Mert, bringázni jó!

 

 

Augusztus 17.

A tegnapi túra után jólesik egy kis lazítás különösebb cél nélkül. Illetve cél az van, mint az esetek nagy többségéban a Pilis.

Az időjárás továbbra is kiváló a bringázós túrához: meleg, napfény és  enyhe szellő.

A térkép most csak azért kellett, hogy lássam merre is tekergek a Pilis, itt jobbára névtelen domborzata közötti ösvényein, útjain.

A területen nem vezet jelölt úrista út, mindössze az erdészek és a vadászok által gépkocsival többé-kevésbé kijárt hol szélesebb, hol keskenyebb csapások.

 A dél, éppen egy árnyékot adó szikla mellett ért. Hegyi oázis víz nélkül.

 A különböző utakon, nagy élvezet gurulni.

 Időnként megállva, lehet a szemet legeltetni a Pilis vonulatain.

 Aztán beljebb az árnyékosabb részekre...

 ott, ahol az erdő és rét váltogatja egymást.

 Vannak nyitott, de erősen lejtős terepek is...

 ...ahol most tömegével érik a szeder. Tiszta "C" vitamin bomba

Egy jellegzetes szakasz...

 ...amely folytatása meredek lejő, be az újabb erdős részre.

Végül vissza felé a Bükkös-patak melletti ösvényen érdekes látvány kényszerített megállásra. Egy fa törzsén...

 ... SÁRGA GÉVAGOMBA.  Az irodalom azt tartja róla, hogy fiatalon levesbe, vagy rántva, ízletes étel.

Megint szép nap volt. Jót lehetett tekerni távol az aszfaltos és kijelölt túrista utaktól.

A Pilisnek ezen a részén is kellemes élmény kirándulni. Nagy a csend és a táj változatosan szép.

Azt gondolom, hogy ide még más és más útvonalakon érdemes lesz néhányszor vissza menni.

Változatos terepen, lötyögéssel megtett 80 km-t hagytam magam mögött.

 

Bringa mindenek felett !

 

 

Augusztus 30.

 

Kacsintás a Budai-hegység felé

A kevés lehetősget is ki kell használni, így aztán az idő szűkössége okán, csak rövideket lehetett pedálozni.

A kevésbé jóban az a jó , hogy az is jó! De, nem cifrázom tovább.

Az időjárás kiváló, ki kell használni és mert amúgy is feladat adódott Telkiben, úgy határoztam, hogy bringára fel, nézzük mi a helyzet terep ügyileg arra felé.

Térkép elő, lássuk, hogy merrefelé érdemes egy kellemes tekerésbe bocsátkozni?

A tervezést máris tettek váltották fel....

Az útvonal:  Vérmező - Szilágyi Erzsébet fasor - Hűvösvölgy - Solymár (Kerek-hegy) - Nagykovácsi - Telki - (onnan vissza) Vörös-pocsolyás-hát - Budakeszi Vadaspark - Budakeszi-hágó - János-hegy és végül a Széchenyi-hegyről le a Mártonvölgybe.

Jó sok hegy és völgy, erdő meg mező. Fogjunk csak hozzá .

Nagykovácsi végétől kellemes, földes erdei úton lehet a Csergezán-emlékkőhöz eljutni,

amely tőszomszédságában áll az Anna-vadászlak. Szép hely.

Ezután kb. 3,5 km gyorsulás következik egy kellemesen murvás erdei úton a Budakesziről Telki felé vezető műútig.

Telki túloldalán az állami focipályánál egy jobbos után ismét irány a terep.

Kisvártatva a "KÖRTEFA" emlékhely következik,

 ahonnan ismét az Anna-vadászlak mellett haladok el.

Nemsokára egy erdővágásra borítok jobbra,

ahonnan egészen változatos utak következnek.

Valamivel később nyiltabb terep jön és megpillantom a Nagykopaszon a Csergezán kilátót.

Tovább az erdei úton, ahol két régi erdész, Fehér István és Fehér Tibor emlékére emelték a kopjafát.

Tovább, mezőből erdőbe...

Érik már a kökény, de az íze savickás, még van egy jó hónapja ameddig ki lehet belőle nyerni a  valódi "C" vitamint . Várok, sötétüljön csak a színe.

A Vörös-pocsolyás-hátnál az erdőből kiérve egy tisztásról, már látszik a János-hegyi kilátó. Gyerünk csak tovább.

A Petneházi-rét felé vezető rapszódikus állapotú, de kellemesen lejtős betonos út.

 Budakeszi határából vissza pillantva Ady-liget irányába.

A Budakeszi határkő.

Innen egy futamodással a Vadaspark mellett elhaladva és a Budakeszi úton átvágva a vadul közlekedő gépjárművek között egy kellemesen emelkedő, de változatosan kanyargó ősvényen haladok a Budakeszi-hágón felfelé... Budapest határáig és tovább.

Az ösvény végén a Libegő felső állomásához jutok ahonnan jól láthatóan fennen virít az Erzsébet-kilátó. Most nincs kedvem feltekerni, majd legközelebb.

A Széchenyi-hegyen a Fogaskerekű végállomása mellett a Rege-park mellett lejtőzöm tovább...

 a Széchenyi-emlék felé ahonnan irány a lejtő...

és végül a Hóvirág utcához jutok, amely végén lévő eddig névtelen teret nemrégen Mindszenty József bíborosról neveztek el.

Káprázatosan jó időben egy laza, de változatos terepen megtett 50 km-t hagytam magam mögött.

Elmondható, hogy a Budai-hegységben is van kellemes bringázáshoz illő terep.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: 2013. Augusztus. Folytassa Pilis
Meglátó - a budai bringás- - © 2008 - 2024 - meglato.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat