Az október is bringázásra való hónap

 

Október 1.

-ha kedd van, akkor ez megint a Pilis-

Ma reggel kedvenc leveli békám -Rana Arborem- kissé fázósan húzta össze magán köntösét, de azért felmászott kislétrája tetejére ami nála azt jelenti, hogy "jó,jó, ha kedved van hát menj, lesz valamennyi napsütés is".

Az ablakon kinézve a látvány Őt igazolta, ugyanis a felhők közül többször is kivillant az ég kékje, ami napfényes időt jelent.

A túra terve máris összeállt. Ma túl megyek a Fagyos katonán és vadász csapásokon ereszkedem a Sikáros irányába.

Mivel az elmúlt időszakban eső nem esett, ez nem tűnt kivitelezhetetlen feladatnak.

Pakolás, indulás.

A Fagyos katonáig megállás nélkül nyomulok felfelé, ami kicsivel több mint 40 km. Jó az idő, a levegő hőmérséklete 10 celsius fok körül van, éppen csak párolog a test , vagyis alig izzadok meg.

Az első szusszanás a kék + jelzésű út torkolatánál van egy páfrányos mellett.

Aztán irány a lejtő, persze már nem a turista úton. Itt aztán van ösvény is, árok is. Valamikor ezen az úton gépkocsival is járhattak, de az már évekkel ezelőtt lehetett.

Most száraz az átkelőhely. Az azonban látszik, ha jön a víz akkor elég mély és széles a patak.

Sziklásabb szakasz. Szép hely, kevesen járnak errefelé.

Volt kisebb akadály is, ahol a bringát emelni kellett.

Néhol kényelmesebb volt a tekerés.

Az út többször is a sűrübe vitt.

A Sikárosi rét belső része. A távolban Dobogókő vonulata.

Nagyobb pihenő a Sikrárosnál lévő Szilágyi Bernát forrásnál volt. Ottjártam idején éppen nem adott vizet.

A Pilis belső része a Sikárosi rét irányából. A hegyek mögött Pilisszentkereszt...

Felhők alatt sem csúnya látvány.

Útjelző. "Ember, ki itt belépsz..."

Még nem csapott le teljes erőből az ősz.

Ma nem volt különös cél, csupán a tekerés élménye vitt a Pilisbe, de így is sikerült 88 km-t bringázni.

Nem volt meleg. A hömérséklet napközben alig érte el  a 17 C fokot, de azért többnyire a napsütés volt a jellemző, csak délutánra kezdett erőteljesebben felhősödni az égbolt.

Szép nap volt a mai, de mostantól egy vékonyabb pulóver bekerül a hátizsákba, mert a menetszél lefelé már kissé hűvös.

Az október jól kezdődött és jön a folytatás.

 

Október 9.

A Pilis ősszel is ad valamit

A múlkori kirándulás után elhatároztam, hogy a következő alkalommal is hasonló utat teszek, azonban inkább a Sikárost övező hegyek gerincén.

A tettek ideje ma jött el. Az időjárásfelelős korrekt bringázós időt ígért és hittem neki. A készülődés rövid. Egy pillantás a térképre, aztán indulás, vár a Pilis.

Most is a Fagyos katonánál váltok be balra a kék+ jelzésre. 

Követem is egy darabig, de aztán jó szokásomhoz híven eltérek és a Kopasz-hegy bal oldalán tekerek fel a Morgó-hegyre.

Rövid szusszanás az útjelző oszlopnál. Itt lehet eldönteni, hogy vissza Dobogókő felé, esetleg le Pilisszentkereszt irányába, vagy tovább Lajos-forrás felé a sárga jelzésen.

A Pilis belső hegyeinek távoli vonulatai...

A további szakasz kellemes lankán visz tovább.

 Az fák között bal oldalon a Sikárosi rét egy kis foltja tűnik fel.

Néhány kilométerrel később hű társamat már az Ikertölgyek tövénél fotózom le. Érdekes látvány az óriási tölgy, de sajnos az ikrekből ma már csak a fele létezik.

Innen további lehetőség lenne a sárga jelzésen haladni, de "természetesen" nem követem, hanem máris törtetek felfelé a Lom-hegy bal oldalán húzódó csapáson.

Itt nincs pedálozás, csak tolni lehet a bringát. Közben egy pillantás az őszi párába vesző távoli ormok felé.

A Lom-hegyre felérve a volt katonai bázis épületeinek lehangoló látványa fogad. A honvédség, vagy aki erre illetékes, húszegynéhány év után már lebonthatná ezeket a... . Kiváló kiránduló hely lehetne. Közel a Bölcső-hegy és alatta Lajos-forrás

Azért, vannak a hegynek szépségei is 

Vigyázzunk a Pilisre. A miénk.

Igazán kíváló, bringázásra való időjárás volt a mai. A nap csak délután kezdett rendesebben sütni, de így ősszel azt gondolom ettől most senki sem kívánhat jobbat.

Bízom benne, hogy lesznek még napsütéses időszakok.

Kellemes 88 km volt, hegyen-völgyön.

A Pilis ősszel is szép.

 

Október 12.

 Egy  kör a  Pilis Észak-keleti útjain

Dömörkaputól - Tahitótfaluig

 

Éjjel esett az eső. Azonban hittem kedvenc időjósomnak. Brekus Meteorologus azt mondta, hogy: "Esős éjszaka után eljő a reggel..." Nem volt túlságosan bőbeszédű.

És tényleg eljött a reggel és az égbolt változóan felhős volt. Az előző napi elhatározódás megszilárdult bennem. Ma is tekerni fogok egy rendeset.

Így aztán máris elkezdtem pakolni a hátizsákba az úti ellátmányt.

A mai napot arra szánom, hogy az Urak asztalán pikniket rendezek magamnak  és onnan lefelé a bal oldaláról kerülöm meg a hegyet. Aztán...majd meglátjuk, de a cél: minél többet tekerni a terepen.

Mert nem volt a reggel meleg, így egy etapban tekertem fel a Dömörkapu, Pilisszentlászló, Pap-rét, Urak asztala útvonalon, ahol az őszi erdő szineinek erős kontrasztja tárult elém.

Itt piknik következett

és némi szárítkozás a napsütésben ferdőző hegytetőn.

A képen látható kő és betonpárkány a Pilis elmúlt évtiezedekben  elhagyott volt katonai objektumai egyikének romjaiból maradt vissza.

A pihenő és piknik során vendég is érkezett...

Végül elszánva magam egy rövid visszagurulást követően az Ötszögű-rét felett bekanyarodtam a hegyet bal oldalról megkerülő útra.

Erre csak kevesen járnak, azonban aki szeret földes utakon bringával túrázni , az eszményi terepen tekerhet végig.

Emberi szem kevéssé látta szakaszokon időnként fura alakzatokra lehet felfigyelni. Kökobak, vagy itt is az Erdő Szelleme kíséri figyelemmel az erre járót? 

Volt arra ritkás meredek...

és lankás széles út.

 Kényelmes és biztonságos haladás szinte végig.

Néha megritkul az erdő...

 ...és a távolban elősejlik Visegrád Fellegvára. Már tőbb helyről is fotóztam, de minden oldalról csodás látvány.

 A Kék-kúti rét. Többnyire erdészek és vadászok járhatnak erre.

A Mester-réten keresztül vezet tovább az út. Szemből a fák közül torkollik be az a kék jelzésű keskeny ösvény, amely az Úrasztal oldal alatt vezet és visz tovább Nagyvillám irányába.

Valamivel később elérem a Pap-rét, a Nagyvillám, vagy a József forrás irányába útbaigazítást adó táblát.

"Természetesen" a nem jelölt negyedik lehetőséget választom, ami sejtésem és a térkép szerint is egy bringaútba történő betorkollást követően Tahitótfalu fel visz tovább...

Az utak minősége alig változik. Földes és köves, de jól karban tartott. A látvány azonban jócskán megemeli a bringás kirándulás élményét.

Végül Tahitótfalunál érkezem ki a 11-es útra, ahol a szokásos szombati forgalom mellett nyomom Szentendréig, majd tovább haza.

Megint egy igazi őszi bringázós nap volt ez. A lehető legtöbb terepen töltött útszakaszokkal és 96 km-t hagyva magam mögött.

Érdemes néha a Pilis megszokott útjairól letérni. Hatalmas élmény ez minden alkalommal.

 

Október 14.

a Pilis-hegység része a Budai-hegység is

 

Úgy kezdődött a reggel, hogy nagyon elment az idő mindenfélére. Az időjárás azonban csak kissé felhős és napsütés is várható -a meteor szerint - ezért habozás nélkül el kell indulni bringázni.

A Pilis ma már nem jöhet számításba, de az öcsi, a Budai-hegység az igen!

Ide némi magyarázat szükségeltetik. Szögezzük le, a Pilis, az Pilis. Ebben vita nincs. De, mert a Budai-hegység területét is a Pilisi Parkerdőgazdaság kezeli, ezért részemről önkényesen  a Pilis tesójának kekintem. Nahát...

A megtett távolság ugyan igy kevesebb lesz, mert a Dömörkapu oda-vissza 66 km kimarad, de cserébe itt is vannak hegyek és völgyek.

Indulás a Sváb-hegy felé, mert ha hegy kell akkor tekerjünk csak rögvest egy jót felfelé.

A terv, hogy merre, máris kész:

Sváb-hegy, Széchenyi-hegy, Normafa, János-hegy. Onnan le kis kerülővel Budakeszi felé, majd át a Vadaspark oldalánál a Petneházi rét mellett és a sok-sok övény valamelyikén a Nagykopaszra és onnan vissza.

Nézzük a térképen, hogy miként is valósult ez meg?

Tekerés fel egy etapban a János-hegyre, ami jó húzós emelkedőt jelent a Fodor utcán, a Tállya utcát érintve a Mártonhegyi emelkedőn az Ötvös útig, majd a Művész úton a Fülemile út - Hegyhát út torkolatig, innen tovább a János-hegyre.

A János-hegyről egy kellemes lejtőzéssel kezdem a piros jelzésen a Gyermekvasút János-hegy megállóhelyig,

majd  ezzel szinte párhuzamosan vissza a sárga jelen a Korányi kerítése mellett a Vadaspark megállóig.

A Budakeszi úton a forgalom miatt átkelni felér egy kisebb kalandtúrával, de egy udavarias fekete terepjáró jóvoltából ez végül csak sikerül.

Innen már jó terepen, sok jelöletlen ösvényen, csapáson törve meg sem állok a Nagykopaszig, ahonnan némi pihenő után indulok visszafelé.

Sok ösvény és csapás közül lehet válogatni és többnyire kellemes lankákon tekerni.

Vannak szélesebb...,

...nyitottabb utak.

Azonban egy egy helyen úgy érzi az ember bringása, hogy valami "kőmanó" is figyeli az arra járókat.

Majdnem olyan, mintha a Pilis lenne.

 

Aztán az erdőből kiérve szemből ismét a Budai hegyek belső részét lehet látni.

Csodás helyek vannak errefelé is.

Nemsokára a Budakeszi úton ismét az átvergődés következik a János-hegy felé. Most nem terepen, hanem az aszfaltos úton míg végül a Libegő felső állomásától visszatekintve az Erzsébet kilátó int búcsút a kellemes meredeket legyűrőnek. 

Innen tovább a Normafáig, aztán ismét következik a Széchenyi-hegy  a TV tornyokkal.

Itt az erdőn át ismét van lehetőség némi meredek terepen történő bringázásra...

...és végül a Budai-hegyek erdős részét a Táboros-hegyről kivezető egyik csapáson hagyom el.

 

Egy nagyon kellemes, késő délelőttel kezdődő és a kora délutánba hajló 46 km távolságú kirándulás volt ez.

Jócskán volt benne hegy, meg némi lejtő, úgy hogy a hegyitúrás bringázás élménye ismét megvolt.

Nem tudom, hogy milyen lesz a tél, de ha a hó  miatt a Pilis nem lesz mindíg járható, akkor talán valami pótlást tud nyújtani a Budai-hegység.

 

Bringázni jó!

 

 

 Október 23.

Ha  az idő jó szerdán, akkor bringázni kell.

 

Az időjósok szerint, rekord döntögető meleg lesz. Hiszek nekik, tehát irány a Pilis.

Ma egy nagyobb kört szándékozom tekerni és elhatároztam, hogy meglátogatom Dobogókőt, utána a Prédikálószéket... aztán meglátjuk, merre is tovább?

 

Szentendrén keresztül a szokásos úton a Bükkös-patak mellett tekerek felfelé... 

majd tovább a régi vízimalmok mellett. -Itt vedéglátó hely nyílt.

Kicsit feljebb már a régi temető mögött, de előtte néhány méterrel még a nyakbehúzós fa alatt kell áttekerni.

Aztán fel egészen Dobogókőre. Munkaszüneti nap lévén, most iszonyúan sok autó, motorkerékpár és a velük járó embertömegek hullámzottak. Innen, rövid pihenő után csendes gurulás lefelé...

az erdész-csapásokon...

ahol furcsa alakok szemlélik az arra járót... 

a változatosan szép hegyek között. 

És végül ismét a Királykúti-nyereg.

Innen balra felfelé és néhány kitérővel...

a Prédikálószékre. Nnna herr Strauss, ettől kék Duna a Kék Duna 

Néhány perc szemlélődést követően fordulás vissza, ahol egy darabig követem a piros + jelű utat...

 majd innen letérve az erdészek által is ritkán járt utakra...

régi vadász ösvényekre térek rá, ahonnan később ismét a piros jezésen haladva és

 

érintve Pilisszentlászlót, lejtőzöm tovább Dömörkapun át vissza Szentendréig. 

Ma nagyon ott volt az időjárás. Meleg, napsütéses, majdnem teljesen szélcsendes, vagyis ideális bringázásra való napot lehetett nyugtázni.

Jó kis emelkedőkkel lejtőkkel tarkított kellemes 96 km ment le,remek időben.

Remélem kitart a jóidő még novemberben is.

Ahogyan Magellán is mondaná: tartsd szárazon a trikódat, olajozd be a láncot és készülj a Pilisbe 

 

 

 Október 28.

Ameddig kitart a jó idő addig terepezni is lehet a Pilisben.

Hogyan lessük meg az őzeket?

 Reggel van és ma korábban világosodott mint tegnap. Hogy lehet ez ?- 

Mit is lehet ilyenkor tenni ? Ablakon kinézés és rögvest látszik a majdnem felhőtlen égbolt. Ebből egyenesen következik, hogy bringázni kell és ennek egyik lényeges oka, hogy már egy hét telt el az előző pilisi krándulás óta, ami azért már túlzás.

A múltkorjában már tettem egy utat az Urak asztala bal oldalán és mondhatom élvezetes volt. Most is arra felé tervezem, de egy kicsit másként. 

A váz elméletben már induláskor megszületett és íme a "végeredmény".

A Dömör-kapui vízesés most, hogy levél alig van a növényzeten, már jól látható az útról is.

Innen egyhuzamban pedálozom Pilisszentlászló felé majd' az erdőn áttörve fel a Pap-rétig, onnan pedig az Ötszögű-rét fölé, ahol egy bal kanyarral máris a korábban megkedvelt ösvényen haladok Kökobakig.

Kőkobakról kiderült, hogy sokat nem beszél, de jó fej.  Bár kemény koponyának tűnik, de a szíve nagy, így aztán örök barátságot is kötöttünk tüstént .

A továbbúton rozsdavörös avarszőnyegen lehetett haladni, igaz kissé óvatosan, mert a sok lehullott levél már eltakarja a nagyobb köveket és a kisebb-nagyobb dagonyázó helyeket.

Az október végi jó időjárás, néhány helyen még mindíg meglep egy kis szederrel...

Kicsit később sikerült három őzet is lencsevégre kapni. Nem volt nagy menekülés, de az óvatos távolságtartás azért megvolt.

Aztán némi pihenő a Mester-réten a késő őszi napsütében... 

Később a kék + jelzést elérve eljutottam a Pap-rét, Nagyvillám, Vöröskő elágazásig. Gyakorlatilag megkerültem az Urak asztalát. Szép út.

Innen a Vöröskő felé vezető irányt választom, de csak néhány száz méterig, aztán jobb felé belváltok a sűrűbe...

Itt is felbukkant néhány őz, de olyan rövid időre, hogy fotózni nem volt lehetőségem. Hiába, itt már keskenyek a vágások.

Érdekes a hely mikroklímája, mert néhány bokron még zöld a levél.

Néha, szép egyenes, de rövid szakaszok váltogatták egymást... 

Végül a Sztaravoda-völgy fölötti úton kötöttem ki, ahonnan ílyen a naplemente a Pilisben.

A Skanzen melleti úton jó iramban érkeztem be Szentendrére, ahol a Duna-korzó most így néz ki. 

Kellemesen langyos időjárás volt ma. Szélcsendes, felhős-napos 20-25 C fok volt, igazán nem lehet kifogást emelni.  

A gond az, hogy egyre rövidebb utakat lehet tenni, mert a nappalok is egyre rövidebbek, igy aztán a megtett 86 km utolsó szakaszát a Római parttól már lámpával kellett megtenni.

Lehet, hogy tavaszig csak álmodni lehet a  hosszabb utakról? 

 

 Október 30.

Fel Pilistetőre !

Tavasszal megvolt, most mégegyszer...

Éjszaka esett az eső és ez a tény kissé bizonytalanná tett a mai bringázásal kapcsolatban felvetett terveimmel kapcsolatban. Milyen lehet most a terep a Pilisben? 

Azonban eszembe ötlöttek Madách szavai: "Ember kűzdj és bízva bízzál". Az utolsó két szó megadta löketet, na meg a meteorológia közlése, amely szerint ma nem kell a környéken esőre számítani. 

A legutóbbi alkalom óta egyre többet birizgált a gondolat, hogy még az őszi szezonban ismét meg kellene látogatni a 756 méter magasan leledző Pilistetőt.

A térképet mazsolázva a szintvonalak elég meredek oldalt jeleznek, azonban láthatóan van ott valamilyen ösvény is. Tehát nem reménytelen a lefelé vezető etap gyakorlati kivitelezlése .

A terv máris kristályosodott. A Pilisről lejőve a szemben lévő hegyet kell megcélozni a Kevélyt, Csobánka fölött.

Mivel a gondolkodás a tett halála, gyors készülődés és indulás.

Most is a Szentendre-Dömörkapu az elsődleges irány és annak szemmel tartása, hogy minél kevesebb gépkocsi-forgalomban tekerjek. Hiába, a büdös kifuffogó gáz, az büdös.

Az első rövid nyújtózkodás a 36. km-nél történik a Sikáros fölött.

Aztán egyhuzamban föl a Dobogókő közelében lévő irányjelzőig, ahonnan kellemesen változatos, kb. másfél kilométer hosszú ösvényen lehet tovább tekerni.

Dobókőn a sípálya melleti padokon rövid ebdédszünet, majd irány a lejtő...

 ...a Két-bükkfa nyeregig.

Innen egy régi aszfalos út vezet fel a Pilisre, 

ahonnan a Budai-hyegység felé nyílik remek kilátás.

A Pilisen -sajna- még mindíg ott vannak az elhagyott, volt katonai bázis betontorzói.

Egy pillantás a következő célra a Nagykevélyre. Ez innen kb. 10 km.

A látvány fantasztikusan szép. Lent a völgyben Pilisszentkereszt házai.

Rövid gurulás után egy "mászóka" következik. Szerencsére a kerítés le van bontva, így mellette ki lehet jönni.

A terep meredek és változatos.

Néha kicsit békésebb a gurulás, de azért figyelni kell, mert az avar alatt megbúvó nyagyobb kövek rendesen megdobják a bringát. 

Ismét egy eligazító oszlop. Lehet válogatni, ki merre óhajt menni. Nekem Csobánka a következő célom. 

Átvágva a Szántói-nyereget kettészelő beton úton a zöld jelzésen haladok tovább...

Visszapillantva, a Pilis csúcsa és a Pilis-oldal magaslik.

A további út jól kiépített földes-murvás. Kényelmesen és jó iramban lehet haladni. 

Aztán kicsit később az erdőből kjutva, feltűnik a Nagykevély...

...és mellette Csobánka.

A Kevély-nyereg alatti Mária úton haladok tovább Pilisborosjenő felé a Papp Ferenc barlangig. A távolban látható csúcs a Pilis.

A Nagy-Kevély Pilisborosjenő felől.

Pilisborosjenő után rátérek az Üröm felelé vezető szakaszra, majd Budakalász következik és végül Békásmegyer.

Ez a nap is mint a korábbi októberi kirándulásokon igen kiváló, bár már kissé hűvös időben, de változatos terepen töltött bringás túrával telt. Rendes, 94 km táv maradt mögöttem.

Sajna, hogy a "rövidített" nappalok miatt délután 5 órakor már sötét van.

Azt hiszem ez volt az idei túráim utolsó ilyen hosszú távja. A sötétség nagy úr, most már rövidíteni kell a kirándulások idejét.

A bringa továbbra sem fog a tárolóban porosodni. Azt hiszem lassan be kell ruházni egy pár, a havas és saras időt is "szerető" gumira.

Mert bringázni pedig télen is muszály! 

 

Oldal: 2013. Október a Pilisben
Meglátó - a budai bringás- - © 2008 - 2024 - meglato.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat