Július 1.

Az Eurovelo 6 Budakalász-Szentendre között húzódó 0 minőségű szakasza.

 

 Csak erős kezűeknek és erős idegzetűeknek !

 - Igazi bringagyász -

A nyár kellős közepén vagyunk. Verőfény meg miegyebek, tehát a bringázás folytatódik és remélem, hogy minél kevesebb meglepetésszerű esős nappal

Ma mindössze kisebb levezető mozgást terveztem: Szentendre oda és vissza.

Az útvonal mondhatni klasszikus; Budai rakpart, Római part, Budakalász, Szentendre, bringás pihenő.

 A Luppa rév felé nem kísérletezem, mert még, úgy tudni nagyon fenn van a Duna. Majd vissza felé megnézem..., így tovább a gáton...

Mit ne mondjak, az elmúlt hosszú évek során alig változott az út minősége, ha lehet még rosszabb az állapota.

Meglepetésemre, valaki - "nagyon okos"- kitalálta, hogy az úthibákat homokkal (!!!) töltsék fel.

 

Ennek az lett a következménye, hogy kaptunk egy nagyon laza homokos réteget, ami alatt aljas módon a levált aszfalt darabok arra várnak, hogy az óvatlan bringás valamely kerekét galád módon váratlanul megdobják. Ha ez nem is történik meg a kerék alatt süllyedő homok a "rendesebb" tempót eleve kizárja.

A kerék rendesen sűllyed és csúszik jobbra-balra.

A problémát az okozza, hogy ilyenkor óriásit lehet esni és kis szerencsével a homokban landolva sérülés nélkül megúszhatjuk, ha azonban a flaszterre vágódunk, akkor már súlyosabb a dolog.

 Nyáron itt elég sok helyi bringás versenyt szoktak szervezni. Nem irigylem a résztvevőket.

Szentendréről visszafelé, kisebb meglepetéssel nyugtázom, hogy a megszokott, mély barázdákkal tarkított csalitos ösvény felett egy újabb út "keletkezett", ami a gáton vezet tova. 

 Kellemesen lassú haladást ígér, mivel itt is jórészt homokkal van a sok egyenetlenség elfedve, de legalább nem kell "dágvány-terepezni" mint időnként az alatta vele párhuzamosan húzódó régi ösvényen.

 Tehát Szentendre felé már nem szükséges -de lehet- a csalitosban terepezni, igaz kissé lassúbbb tempóban, de viszonylag síma földúton lehet már közlekedni.

Arra vonatkozóan nem ismerem a választ, hogy ez az út a Duna áradása okán keltekeződött-e, az azonban biztos, hogy kényelmesebb és biztonságosabb. Ha sokan bringázunk arra, a talaj idővel betömörödik, keményebb lesz és kicsivel jobb lesz az Eurovelo 6-os út a Duna part ez ideig rendesen elhanyagolt szakaszán.

Hazafelé próba képpen megcéloztam a Luppa rév felé vezető bringa utat.

 Két dolog kényszerített visszafordulásra.

 1. A Duna még nem enged... mocsaras a terület.

 2. Iszonyú mennyiségű szúnyog hemzseg ott még mindíg...

 

És végül egy "tudományos" tanulság: A kidőlt fán nem csak gombák tenyészhetnek...

A mai napon az alig 50 km-es táv remek lehetőséget adott bóklászni, nézelődni a bringázásra kiválóan alkalmas időben.

 

 Július 3.

 Hogyan lehet egy kellemes pilisi túra során, kiválóan elkészített pisztrángot falatozni a Duna partján ?

 Reggel van. 7 óra. A "Leveli-béka Kft." -értsd = Országos Meteorológiai Szolgálat - egésznapos jóidővel kecsegtet és csak a keleti gyepűn jelzi némi csapdék lehetőséget.

 A teendő ilyen esetben: bringára kell ülni és irány a Pilis. .

 

Kisvártatva, már Dobogókő felé nyomom a pedált és a Vörös-dagonya fölött be is váltok az erdőbe a kék + jelzésű ösvényen.

Mielőtt benyomulok az erdőbe még egy pillantás a szemben lévő Pilis tető felé.

 Nem sokkal később már a Dobogókő irányát jelző útmutató oszlopnál szusszanok egyet.

 Aztán tovább a hol szélesebb, hol keskenyebb csapáson...

 a sípályáig.

 A Pilis-hegység Duna felé néző vonulatai a sípálya felől...

Némi kalória pótlást követően a Dobogókőn elhelyezett több útmutató egyikéhez érkezem.

Tessék, csak tessék! Lehet az útirányok között válogatni

Eredeti szándékom szerint, a Dömös felé vezető piros jelzést választom...

 A Táltos kapu,

 majd a Rezső kilátó következik.

 És innen már uccu lefelé...

 Volt, ahol emelni kellett a bringát...

 Rövid megállás a Tost sziklánál.

 Kellemes ösvény. Nem sok itt a vizszintes szakasz

 Az Ilona pihenőnél, a Hegyi-Szent Bernát freskója alatt.

 Egyre szebb és változatosan kihívóbb a táj.

 Volt mászóka is, de a piros jelzés az piros jelzés...

 Ott szemben a Vadálló kövek. Tavaly nyáron, vagy ősszel jártam ott utoljára... Húzós egy terep

 Ez egy kissé macerásabb része a turista út lejtőjének.

 Azonban itt terem a szamóca...

 ami kicsi, de roppantul finom és egészséges csemege...

 Kövesebb talajon.

 Erdőn, mezőn át...

 A változatos útviszonyokkal tarkított eredei ösvény végén...

 Begördülök Dömösre, ahol a helyi Atya mutatja, hogy merre....

 az Al Templom.

 Ott szemben a Duna túlpartján a Börzsöny, a Remete-hegy.

Innen néhány száz méterrel lejjebb már a 11-es úton tekerek arrafelé, ahol szerintem a jegjobban elkészített pisztrángot lehet enni széles e honban .

15-20 km aktív pedálozást követően meg is érkezem Dunabogdányba a Pilisi Pisztráng sütőhöz. Aki még nem járt arra, az is könnyen rálel a 11-es út mellett Visegrád felé, éppen a bogdányi bringaút végén. El sem lehet véteni .

Itt, a csak Neked és akkor frissen elkészített, sült, vagy  füstölt pisztrángot  lehet - mély kulináris alázattal és élvezettel elfogyasztani.

Amit itt készítenek és tálalnak, az maga a varázslat.

 A pisztráng mintegy 10-15 perc alatt előállt -nem kistányérban-.

 Újabb 15-20 perc elteltével pedig, már így nézett ki. .

És ezek után majd' egy óra szieszta következik, ugyanis ennyi idő szükségeltetik az elfogyasztott pisztrángnak ahhoz, hogy megfelelő módon elhelyezkedjék a gyomorban és megkezdje megérdemelt eggyéválását az Őt befogadó gazdatesttel .

Aztán indulás tovább, mert hazáig még vár vagy 40 km-es út.

 Dunabogdánynál a Duna még elég magasan állt. Lassú az apadás.

 A nyár csalhatatlan jele: Kele személyesen Tahitótfalu felett...

 Igazán kellemes, túrázással eltöltött bringázós nap volt.

 A vízfogyasztás kb. 5-6 liter.

 A megtett táv valamivel több, mint  105 km

 

 Július 5.

 Ma úgy hozta az élet, hogy már késő-délelőtt volt, amikor előállott a lehetőség a tekerésre.

De, bringázni pedig muszály - Magellán után szabadon .

És mert hosszú távra már nem akartam tervezni, megcéloztam Leányfalut.

Itt aztán, mint már annyiszor; megtörtént a "baj". A Római romoknál a Pilis, nemes egyszerűséggel és ellenálhatatlanul beszippantott.

Mit lehet ilyenkor tenni? Ha menni kell, hát menni kell. A vonzás, az vonzás

Indulás felfelé a piros - jelzésen.

Bringát próbáló terep és mert az enyém trekk, ezért kímélet képpen időnként tolni kellett.

Az ösvény a Vörösmeteor forrás mellett vezet el és egy meglehetősen széles kereszteződésnél adódik a választási lehetőség, hogy az egyszerű bringás túrázó merre is nyomuljon tova...  

Először az a gondolat vetődött fel, hogy meglátogatom Vöröskőt, de az égiek szó szerint beledörögtek és kezdett az ég beborulni. Vissza nem szokásom fordulni, tehát irány tovább a piros + vonala.

A Pilis időjárása komoly dolog. Ha a hegy felett elkezdenek a felhők tornyosulni, abból igen nagy valószínűséggel valamilyen csapadék hullani is fog.

Az Álló rétnél aztán halk, figyelmeztető módon elkezdett szitálni az eső, ezért eredeti tervemről lemondva leterepeztem a Sztaravoda völgy melletti esőházig.

Tekintettel arra, hogy a csapadékhullás intenzitása csalóka módon eléggé csekély volt, tovább gurultam. Nem kellett volna.

A völgy alján lévő erdészháznál aztán rákezdett, de piszkosul. A zivatar végét a fák alatt vártam ki, de így is sikerült bőrig ázni.

 

 Nem volt túl élménydús ez a déli - kora-délutáni túra, de közel 70 km-t azért, sikerült belerakni.

A napi elvárt mozgás megvolt.

Vöröskő egy kicsit várni fog, az oda tervezett túra nincs elfelejtve.

 

   Július 10.

Az elmúlt napok nem voltak kihasználatlanok. Vagyis kisebb nagyobb bringatúrával teltek.

Ma, határozottan jó idő ígérkezik. Megéri egy hosszabb etapra indulni.

A hónap elején már kacsingattam egy kicsit északabbra, de most megérett az elhatározás, lássuk milyen is

 

 EGY SZELET AZ ÉSZAKI PILISBŐL

 Az útvonal adott. Mi is lehetne más?

Szentendre-Dömörkapu-Dobogókő, ahol a térképen majd tüzetesebben is el szemlélődöm a továbbiakról.

Mostanában már kevésbé választom a Megyeri-híd utáni gátról a Budakalász felé kanyarodó és a 11-es felett átívelő bringautat, ugyanis érik a finom zamatos vadringló.

Ebből ugyanis remek tízórai válik a Szentendre felé vezető gáti szakaszon.

 A rövid szünetet egy hosszabb szakasz váltotta, a Szentendrén átvezető és a Bükkös-patak mellett, Dömörkaput is érintő bringaúton fel, egészen a Fagyos katona feletti kék - jelzésű turista útig.

Itt jobbra be az erdei ösvényre és hála az alapos szemlélődéssel is tarkított útnak, hamarosan egy erdei málnásra lelek rá.

 Mivel mackó nincs a málnásban, ezért teszem a dolgom és a helyben szedett készletből pótolom a  vitamin szükségletet

Az erdő nem csak rohanásra van, hanem csöndes szemlélődésre is, mivel megfigyeléseim szerint ilyenkor kerülnek szem elé a száguldás közben észrevehetelen apró csodák és más meglepetések.

Kevéssel Dobogókő előtt a Kis-kőrút egy szakaszán.

Dobodókőről a szokásos in-put-ot követően a Két bükkfa-nyeregnél jobbra tartok és átlépve a Komárom  - Esztergom megyehatárt...

 

nemsokára a Pilisszentlélek felé vezető első leágazáshoz érkezem, ahol a volt Shaolin falun át vezet az utam tovább.

Most nem szándékozom a településre bemenni, azonban egy fotó erejéig mégis megállok.

Ez az Északi Pilis egy része, ahonnan a távoli Felvidék hegyei is láthatóak. 

 Egy hosszabb szakaszt követően a Hoffmann vadászházhoz érkezem...

amelynél egy rövid terepezés kedvéért beváltok a sűrűbe...

 A Pilismarót felé vezető út egy részlete.

 A Malom-patak...

 Nem sokkal Pilismarót felett...

 Nem mamut, de azért eléggé magas fenyők.

 Eléggé kinőtték magukat. A kép bal alsó sarkában a bringám látható, már csak az arányok érzékeltetése kedvéért is

Hazafelé egy kattintás. Így néz ki a Börzsöny - Remete-hegy, Pilismarót után a 11-es útról szemlélve.

Szép, hosszú túra volt ez is.

A megtett táv kicsivel több mint 113 km volt,

a felhasznált folyadék mennyisége kb. 6 liter víz.

Az élmény: napsütés, megfelelő menetszél és sok látni való.

Ez a nap is megérte a fáradtságot, mert

 

 BRINGÁZNI JÓ !

 

 

  Július 11.

 

 

 

Elintézve az otthoni teendőket, a felhős és kissé szeles időjárás ellenére úgy döntök, hogy ismét adott a bringázási lehetőség.

Igaz, ha szembe szél van és ezt hozzáadjuk a menetszélhez, ennek eredménye az, hogy növekszik a kondíció . Hajrá, vágjuk bele.

 10 óra elmúlt, ideje indulni.

 Probléma nincs az úticéllal, most is a Pilis felé veszem az irányt.

 Végig változóan felhős, de inkább napos időben tekerek Szentendréig, de Dömörkaput követően befelhősödik és csak időnként szakadozik szét. Sebaj, így kisebb lesz a folyadékveszteség.

A Királykúti nyeregnél aztán egy jobbossal beívelek egy ösvényre és nem sokal később már fenn vagyok a piros + jelzésű túra útvonalon. Ennek örömére a felhők eloszlanak és a Dunakanyar felső szakasza teljes pompájában tárul elém.

 Nem indulok a Prédikálószék felé, mert már délutánba hajlik és feltett szándékom egy kicsit eltávolodni a megszokott és járt utaktól.

Irány a Pilis Dél-keleti része, amely Szentendre fölött húzódik

Csöndes lejtők és emelkedők következnek, ember se közel, se távol...

Aztán... egy harcias erdőlakó tartóztat fel. Szarvasbogár. Talán út-vámot akart, vagy a territóriumát védte ? Néhány perc alatt örökké tartó erdei barátságot kötve békében váltunk el. 

 Tovább terepezve a sűrűben, kisebb csörtetéssel szarvasünő kerül a szemem elé gidájával együtt. A kicsiről nem sikerült fotót készíteni, mert a csalitos növényzete magasabb volt nála, a mamáról azonban készült egy portré.  

 Tovább nyomakodva egyre sziklásabb lett az út...

 erdei itatóhelyek mellett elhaladva...

 ember által csak ritkán járt terepen vezetett a csapás.

 Volt, amikor megszünt a vélt út, csak sejteni lehetet, hogy merre...

 és végül elérem erdei túrám kitűzött célját.

Szentendre fölött, a honvédség egyik harcászati lőtere magasságában török ki a sűrűből.

 Nem volt túlságosan nagy kör, kicsivel több mint 80 km táv volt.

 A haszon: jó levegő, csend és egy kicsi részlet abból, hogy az erdőben  mások is járnak 

 Szeretek terpen bringázni...

 

 

   Július 17.

 Vörös-kő - Pap rét

A múltkorjában az eső elmosta a Vörös-kőt is érintő kirándulást. Nagy elázás lett belőle .

Sebaj, a hegy megvár, a cucc is megszáradt, az időjárás kiválóra fordult, mi lehet hát az akadálya annak, hogy korábbi tervemet most megvalósítsam? Semmi !

A reggelre tervezett indulásból késő délelőtti lett, de a túra a délutánba még belefér.

Az első bő 30-35 km-t Leányfaluig szinte egyhuzamban teszem meg. A bringaút a Budai rakparttól végig járható és csak Budakalász határát elhagyva állok meg 10 percre a gáton a szokásos, némi vadringlós tápkiegészítés okán.

 Leányfalun a Római romoktól irány a hegy, de most sem állom meg, hogy ne térjek le a jelölt turista útról

 A csak vadak járta ösvényen úgy nő a gomba,  mint a gomba . Nem szedem fel, hagyom az ottaniaknak...

 Nemsokára elérem a Rekettyés-forrást. A melegre való tekintettel , nő a vízfogyasztás is, tankolás következik

 Az egyik "tószem" a Pilisben. Ilyenek csak a túrista utaktól kissé beljebb az erdőben találhatók.

 A másik. Ez nem a távoli Dagobah bolygó felszíne, Yoda mesterrel sem találkoztam . Ide a vadak járnak inni...

 Tovább felfelé a kissé változatos úton

 Felérve Vörös-kőre.

Lent Tahi, távolabb a Duna túlsó partján a kimart hegyoldal alatt a váci cementgyár .

 Az emlékmű, de hová tűnt a volt felszabadulási emlékoszlopról a bronz emléktábla ???

Tovább indulva, választási lehetőségek következnek...

 de, a tervezett irány: Pap-rét.

 Konszolidáltabb út...

 Aztán, az utolsó választási lehetőség...

József-forrás, vagy Pap-rét? Következetes vagyok. Az utóbbi.

 A József-forrás azonban felkeltette érdeklődésemet. Oda majd legközelebb...

  "Pilisi musztángok" a Pap-réti vadászháznál.

  A főnök.

 Aztán egy futamodással irány Pilisszentlászló (Kisrigó), majd végig a lejtős úton Dömörkapuig és végül...

A fák mögött a Bükkös-patak és mellette Szentendre már sűrűben lakott része.

 A kellemesen meleg időben történő délutáni bringázás belefért 80 km-be.

Volt benne hegy, völgy, aszflat és terep, vagyis minden ami egy jó kirándulás kelléke ahhoz, hogy az ember bringása jól érezze magát.

  Hogy miért a Pilis?

  Én eddig erre még nem tudtam választ kapni. Az azonban biztos, hogy van benne valami varázs...

 

 

 

 Július 20.

 

A mai nap a zoológia jegyében telt 

Tekintettel arra, hogy a hosszabb túrákat inkább a hétköznapokra tartogatom, ezért ma mindössze egy Leányfalu oda-vissza utat terveztem.

Békés csöndes, eseménymentes délelőtt volt ez, de azért látvány nélkül ma sem maradtam.

 Szentendre után, a  Budakalász felé húzódó csalitosban egy kígyó igyekezett tova...

 Vizisikló.

Éppen evés után volt és teli pocakkal igyekezett valami nyugodt helyre, hogy elhúzódó és lassú emésztését békében élvezhesse.

Nem nyúltam hozzá. Kajálás után nem illik zavarni...

 

 A kevéssel több mint 60 km-es út, ismét tartogatott valami élményt.

 

Bringázni mindíg érdemes.

 

  Július 22.

 

A Pilis keleti lejtőin

Igazán kellemesen induló nap, a meteor... jóslása eddig bejött. Verőfény, kék ég, eső nem várható, de 30 fok fölötti meleg igen.

Kell-e ettől optimálisabb idő a Pilis további felfedezéséhez ?

 A kérdés, hogy ott aztán merre, hová?

A keleti oldalon a Duna irányába futó erdészeti utak egy részén már jártam, de azok mind aszfaltozottak, ezért most már illik megejteni a kevésbé kényelmes, ember által ritkábban járt szakaszokat is.

 És hát persze, honnan is induljon el az ember bringása? 

 A Prédikálószékről.

Nem tudom ki miképpen van ezzel, de valami nagyon csodás hely és ha arra vetődöm mindig oda ránt magához. Most is így történt.

 Lefelé elhaladok a kirándulók kezei által folyamtosan formálódó obeliszk mellett, aztán az első adandó lehetőségnél egy balossal neki is vágok a keleti lejtőn vezető köves utak egyikének.

 Itt nincs aszfalt, csak kisebb nagyobb kövekkel és kanyarokkal tarkított lejtmenet. Élvezetes szakaszok ezek....

 Az erdei utat...

 időnként laposabb terep és mező váltja fel.

Aztán, jó néhány km. lassú vonuás után, megérkezem a Király-kúti vadászházhoz és...

 az alatta lévő kis tóhoz.

Rövid pihenőt  követően átszelem a Pilisszentlászlóról Lepence felé lejtő műutat és nekivágok egy igazán meredek és a végén már út nélküli terepnek.

Itt már valóban nem jár ember, csak a pihenő vadak által lenyomott talajt lehet észrevenni a sziklák között.

 Visszafordulásról szó sem lehet, így aztán csak fel, egyre feljebb...

és a térkép szerint, feljutottam az Ágas-hegy 476 méter magas csúcsára.

Ösvény ide föl sehonnan sem vezet és csak több száz méterrel lejjebb észlelhető valamilyen régi, valaha fakitermeléskor keletkezett csapás.

 A kilátás páratlan és kevés a valószínűsége, hogy valaki erről a helyről már készített valaha fotót a Dunakanyar innen is látható kezdő szakaszáról...

 vagy a távoli Prédikálószékről...,

 esetleg a másik oldalról látható Szarvas-bércről.

Ezután hosszú és bringázhatatlan helyeken történő terepezés következett ott, ahol csak muflonok és szarvasok, meg őzek járkálnak nagy rutinnal. Én nem . Nekem sikerült óvatosan a kb. 30%-os, vagy helyenként nagyobb meredekségű hegyoldalon learaszolva, időnként gatyaféken igazi rolling stones helyeken  egy olyan évtizedes, ember nem járta csapásig eljutni, amely már kissé konszolidáltabb terepre vezetett át. Mit ne mondjak, nagy megnyugvással vettem a változást...

 Ott szemben a távolban, Pilisszentlászló házai láthatók.

Majd hosszú, hasonló szakaszokon haladva, végül visszaérkeztem a királykúti elágazáshoz, ahonnan már szinte lágy repülés volt felfelé tekerni Pilisszentlászlóra.

Ott, mivel víztartalékom a nullára redukálódott, tankolás következett a Kisrigónál és némi szusszanást követően irány a Dömörkapu felé vezető lejtő. Jól esett a menetszél .

Nem semmi húzós nap volt ez, valamivel több mint 92 km út és kb. 6 L víz elfogyasztása után, igencsak jóleső érzés volt otthon a fotel előtti puffra felhelyezni a lábaimat.

Azért, ennek a napnak is volt tanulsága:

Ha valaki nem rendelkezik kellő kitartással és elszántsággal, az csak a kijelölt turista és erdészeti utakat célozza meg, onnan pedig ne térjen le.

A kihívás, azért csak kihívás és a Pilis mindíg produkál valamilyen meglepetést. Ingyen azonban nem adja.

 

Akinek ez így is tetszik, hát kalandra fel! 

 

Oldal: 2013. Nyár közepén is a Pilisbe
Meglátó - a budai bringás- - © 2008 - 2024 - meglato.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat