2012. Július

Már majdnem hegylakó...

- A Pilisben még mindíg van mit felfedezni -

Július 2. 

- túra a Holdvilág árokban -

Hétfő reggel van. 

Tegnap egy kisebb kanyar történt Tahitótfaluba és vissza.

76 km-s táv volt.

Jó kis út, de kikaptam a "dögmeleget" és Szentendrétől visszafelé, már csak tarkóhűtéses üzemben lehetett tekerni.

Vízfogyasztás; legalább 5 liter + a vizes törölköző "betét anyaga".

A vasárnap elég sokat kivett, ezért mára csak kevés tekerést terveztem.

9 óra, irány Lajosforrás, aztán majd meglátjuk mit mutat a térkép.

A múltkorjában a keleti lejtőket céloztam Dobogókő felől és ma nem akarok arra menni. Meleg van, nincs kedvem napon tekerni visszafelé a 11-esen. Lássuk mi lehet a hegy túloldalán, ami árnyékot is ad?

Rövid böngészgetés és a szöveg egyre hívogatóbb: "Karolina-árok", "Holdvilág-árok". Csupa-csupa árnyékot sejttető terep.

Vágjunk bele, keressük meg azt a piros keresztes utat ami oda vezet.

Franci jó erőben van, tehát a terep nem lehet gond és végig lejtőt mutat a karta. Bár azt is írja, hogy esős időben nehezen járható, de hát esőre meg nincs kilátás .

Uccu  .

Meg van az út, a piros keresztes.

Guruljunk csak tova.

És lőn a "kezdet".

Lépcsős és nem lépcsőzetes. Itt Franci már mellettem jött állandó fékkel.

És később sem sokat lehetett a nyergében ülni.

Ez még a könnyedebb felső szakasz...

És ahogy egyre lejjebb és lejjebb..., egy nagyon meredek rész következett, esésgátló vaslétrával. Hmmm.

Kis kerülő a hídon át.

Rövid szusszanás során megcsodáltam a falmászók iskoláját.

Éppen oktatás folyt.

Aztán tovább.

Visszanézve, a Meteor létrát hagytam ki.

Ha legközelebb ismét bringával járok erre, hoznom kell hegymászó kötelet is .

Kicsit később némi lépcsőzést követően, ismét az árok mélyén.

Aztán kissé komolyabb lett a "bringaút".

Nem lehet unatkozni,

mert nem egyhangú

terep.

Ezen a kidőlt fán Francival átegyensúlyoztunk a "semmi" felett,

majd nyomulás tovább.

Innen már nincs visszaút

A kanyon mélyén, ahol víz is szokott folyni. Úgy néz ki, hogy időnként elég magas lehet itt a vízállás .

Lazább terepre jutva.

Rövid pihenő és víz készlet feltöltés

a Domini forrásnál.

Egy, meg még egy a legalább tucatnyi vizi átkelőből.

Tovább, jó kis terepen haladva... 

és több hasonló átkelőt magam mögött hagyva

a Holdvilág árok végére értem.

Hogy mire kell(ene) figyelni, azt ez a lenti információs tábla "elmondja".

Nem ártana fenn is egy hasonlót elhelyezni.

Néhány méter gurulás után Kiskovácsit elhagyva, Pomázon át Budakalász felé nyomultam.

A mai megtett táv; 65 km volt.

A túra tanulsága:

A Holdvilág-árok bringával száraz időban járható, de a terep olyan, hogy gurulni csak keveset lehet, az emelés és a tolás a domináns.

Ezzel együtt nagyon szép hely és érdemes volt rá a napot "beáldozni".

Azt hiszem, a környékbeli zöld és a sárga jelzésű utak bringázás szempontjából talán barátságosabbak.

Bringázni még mindíg jó  !

július 4.

Ezen az egyszerű hétköznapon többek között:

- 907.-ben Árpád apánk a pozsonyi csatában megverte a Keleti Frank Királyság hadait és ezzel befejeződik a Honfoglalás.

- 965.-ben meghal V. Bendek pápa.

- 1776.-ban B.Franklin aláírásával kiadják a Függetlenségi Nyilatkozatot, megszületik az Amerikai Egyesült Államok.

- 1807.-ben megszületik Giuseppe Garibaldi.

- 1927.-ben megszületik Gina Lollobrigida.

- 2012.-ben úgy döntöttem, hogy szokás szerint bringára ülök és a Lajos-forrásig nem nagyon fogok megállni .

9 óra elmúlt.

Pakolás a hátizsákba, készletek feltöltése, bringa fel a tárolóból, gyors szemrevételezés, aztán indulás.

Fél 11-kor már a szentendrei HÉV sinpárjain is túljutva nyomom a pedált.

Útközben egy "magányos" vadásszal találkoztam.

A szentendrei Kőhegy csúcsának érintésével, rövid szünenet követően már a sárga jelzésen haladtam a kijelölt célig, ahol a meglehetős melegere való tekintettel, hosszabb sziesztát iktattam be.

A vízkészlet pótlása és a map átböngészése során,

úgy gondoltam, hogy a Bölcső hegyet jobbról kerülve a sárga, majd kék kereszt jelzésén jutok el a Bükkös patakhoz.

A Lajos forrás melletti erdészházat elhagyva, pár 10 méterrel feljebb megdöbbenve "csodáltam" meg, hogy néhány ember(?) mit követ el kirándulás, vagy túrázás címszó alatt. 

- az épület állapotából ítélve, nem a mai éjszakán amortizálódott le -

Aztán tovább a kaptatón.

Jobbra tekintve...,

a Pilis semmit sem ad le sajátos vonzerejéből.

Egy idő után letértem a sárga ösvényről és bekevertem a "csak vadaknak"  - úgy tűnt, inkább vaddisznóknak - fenntartott  területre, ahol

tekerésről már szó sem lehetett.

A térképet megnézve kiderült, hogy a Bölcső-hegy irányából a Solymos, majd a Som-hegyen vágtam át .

Végül egy hosszabb és elég meredek ereszkedést követően, ismét egy "normális" ösvényen gurulva elértem a kék kereszttel jelzett utat.

" Sűrü az erdő, nap sose járja, s nem szól benn a csahalohogáány"

Balra le és tovább a nem túl széles ösvényen.

Kellemes és hosszú lejtőzés után, az egyik átkelés a Bükkös patakon.

Innen a kék "pöttyös" jelzésen a patak folyását követve halad az út hol a jobb, hol a bal parton.

Még néhány átkelés és amikor már nem volt tovább út a patak mellett, ki kellett gurulni az erdészeti aszfaltos útra.

Kisvártatva Dömörkapun áthaladva a szokásos vonalon, Izbég-Szentendre-Budakalász és Békásmegyer érintésével tekerés haza.

Délután 5 óra. Megérkeztem.

Irány zuhanyozni, meleg volt ma is.

A megtett táv: 70 km.

Viz felhasználás: kb. 6 L

Megállapítások: Jó dolog a terepezés. Van benne jócskán élmény, nem egyhangú és az eltunyulás veszélye is kizárt.

Azt hiszem lesz még néhány hasonló túra .

Július 6.

- Urak asztala -

Ma reggel határozott terv körvonalazódott bennem. Jelesül az, hogy a tengerszint felett 593 méter magasan, az Urak asztalán fogom elkölteni az úti ellátmányt.

Már korábban is dédelgettem a gondolatot, de valahogy zsákutcának tűnt a terület és nekem nem nagyon akaródzik azonos úton visszafelé közlekedni. Az Urak asztától Dél-keleti irányban egy szál ösvényt, vagy csapást sem jelez a térkép. A Úrasztal oldal pedig a szintvonalak szerint, roppant meredek. Így ezideig csak napoltam a dolgot.

De, mert a gondolkodás a tett halála, úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz mégis felmegyek oda.

A térkép alapos tanulmányozását befejezvén, lassan összeszedtem magamat és az útra szükséges kellékeket.

Az órára rökönyödve némi rosszallással vettem tudomásul, hogy már 10 óra is elmúlt.

Csapjunk a lovak közé, akarom mondani; Franci fel a tárolóból és indulás.

Cél: A Pilis - Visegrádi hegység - keleti vonulatai.

Ma sem "tudtam" kihagyni a Szenendre feletti Püspök-majori dűlőket és az ott lévő vadszilva fákat, melyek éppen érő termése engem (is) várt.

Így aztán rövid gyümölcsevészet beiktatását követően a 

Bükkös patakon történő átkeléssel folytattam utamat Dömörkapu felé.

Hétköznap lévén, az oda vezető közúton gépjármű közlekedés alig volt, minek következtében a maximális tüdőkapacitást kihasználva tekertem fel Pilisszentlászlóig.

Itt úgy határoztam, hogy kissé elhagyva a betont, egy darabig "ösvényezek" az erdőben, majd kisvártatva meg is érkeztem a Pap-rét felé tartó aszfaltos elágazáshoz.

Ahogyan távolodtam a közúttól, egyre megnyugtatóbb csend vett körül és csak Franci gumiabroncsainak surrogása keveredett az erdő hangjaival.

A 3 órát céloztam meg kajaügyileg és a kitűzött időben meg is érkeztem az Urak asztalához.

A térkép szerint, ez valamikor honvédségi terület volt.

Ahogy közelítettem a helyhez, boldogult katona időszakom sejlett fel. 

Nem, nem arról van szó, hogy valaha is itt lettem volna, de a szemem elé táruló egyre lehangolóbb látvány mutatta, hogy ez a valamikori katonai objektum mekkora területen terpeszkedett el és miképpen is nézhetett ki.

A lebontott kapu bejárat előtt betonhalmaz tornyosul.

A régi (talán) alakulóteret a növényzet már valamennyire vissza foglalta, de a beton placcon és az ajtó nélküli beton-hangárokon, épületeken még nem nagyon fogott az idő.

Ez valószínűleg, valamikor a parancsnoki épület lehetett.

Körbe járva a területet, mindenütt betonhangárok, épületromok, burkotatok, szegélyek, bunker-maradványok, épületalapok, betoncsatornák és romjaik láthatók !

A természet, ugyan tett már kísérletet az 593 méter magasságban lévő hegytető visszafoglalására, de

ebben senki sincs segítségére. Magányos harc ez.

Nem tudom, hogy a vasbeton molekula feleződési ideje mennyi, de sok száz, vagy inkább ezer évnek is el kell telni ahhoz, hogy minden a régi legyen , hogy a természet rendje helyre álljon!?

Szégyen, hogy a Magyar Honvédség által lepusztított és elhagyott területen, még ott állnak a vasbeton torzók.

Vajh' Magyar Állam bácsi, Te aki rendelkezési joggal bírsz Magyarország területe felett, mikor utasítod már a Magyar Honvédséget, hogy az általa otthagyott pusztulatot végre adja vissza az ERDŐNEK, a TERMÉSZETNEK!?

A hegy a Visegrádi erdészet területéhez tartozik, de van-e, lesz-e "bátorságuk" jelezni a megfelelő helyen ezt a természet ellen elkövetett bűnt?

A környék remek kirándulóhely lehetne, de a sok "betoncsapda" miatt, eléggé balesetveszélyes.

Úgy volt, hogy az Urak asztalán fogok enni, de az ott látottak miatt elment a kedvem és az étvágyam.

Más lehetőség nem lévén, a Pap-rétig azonos úton tekertem vissza.

A menetszél jól esett, a kedvem is jobb lett és a magammal hozott étket már az Izbég felé lejtő út mellett egy fatörzsön fogyasztottam el.

Ez a szakasz végig lejt, de az út melletti jobb és bal oldali csodák miatt, nem túl gyors gurulással haladtam.

A lankás hegyoldalak, 

a folyton változó út,

a Sztara voda mély völgyének látványa megérte.

Esőház kb. félúton Izbég és a Pap-rét között.

Jó néhány kanyart követően az erdőből kiérve, öt óra körül már Izbég lejtőjén gurultam, majd a Skanzen mellett elhaladva értem be Szentendrére.

Gyors vízkészlet kiegészítés és irány hazafelé.

Fél 7 múlt. Újra itthon.

Lepakolás, zuhanyozás.

A nap összegzése:

Viszonylagos késői indulást követően, de jó iramban megtett táv:83 km.

Az út nagyobb része aszfalt és kb. 2/3 rész emelkedő.

Terepezés: az időhiány miatt minimális - csak Franci meg ne sértődjön  - .

Megint meleg volt. A vízfogyasztás kb. 6,5 liter.

+ Kidühöngtem magam az Urak asztalán tapasztalt állami természetnyomorítás miatt.

Bringázni jó!

július 9.

A Lukács árok

Hétfő van és reggel. 

A Nap, szokás szerint 7, 8, vagy 9 ágra is süt. Nincs mit tenni, bringára fel és irány a hegyek! 

De, ma hová?  A Pilis nem kérdés, mindössze azt kell eldönteni, hogy ott merre ?

Dömörkapuig lenyomva a szokásos kb. 30 km, aztán térkép elő és gyors vizslatás.

Dobogókőig ma nincs kedvem feltekerni, azonban a múltkor elsurrantam a Három forrás völgye mellett, de mert jólesett a betonon gurulni, ezért akkor sok figyelmet nem szenteltem a környezetnek.

De most egy kisebb lankát fedeztem fel a térképen Rám szakadék mellet. A neve Lukács árok.

A Rám szakadékban már jártam, az nem bringázásra való hely, de a Lukács árok, az jónak tűnt és a térkép szerint Dőnös felé vezet a vége.

Fogjunk csak bele a dolgba .

Konszolidált emelkedőt követően menetrend szerint "érkezik" jobbról a pilisszentlászlói elágazás, feljebb a Sikáros, majd a Király kúti nyereg.

Nem sokkal később a Dobogókő alatti, Pilismarót felé vezető úton gurulok tovább.

Rövid pihenő és viz-készlet feltöltés a Miklós forrásnál.

Nem sokkal később jobbról a Rám-szikla.

És néhány perccel később enyhe lejtőzést követően jön a válsztás lehetősége...

A Rám szakadék, vagy a Lukács árok? 

(érdekes, a térkép szerint a Róka kapunál is van egy Lukács árok, de az közel sem olyan mint az igazi)

A választás egyértelmű, irány a Lukács árok.

Irány a lejtő

Eleinte néhány méteren szinte párhuzamos a Rám szakadékkal, de aztán eltendál kissé balra.

Hol köves és meredek,

hol még meredekebb, de azért, lehet tekerni, de a kéz állandóan a féken dolgozik.

Néha vizi átkelések tarkítják a terepet...

amit vaddisznó dagonyák tesznek színesebbé.

Végül egy konszolidált lejtővel a Dömösre vezető beton útra érek.

Kissé lejjebb a Malom patak melletti pihenő tárul a szem elé.

Kis pihenő, kaja szünet, aztán lendülés tovább Dömösre és a 11-es úton végig a duna mellett irány haza.

Szentendrén némi akadályt okozott, hogy  a "sógporok" kamionjai a bringaúton parkoltak.

Megint jó nap volt ez a bringázásra.

85 km-es út volt, megint gyönyörű terepen.

Szó se róla, a Pilist nem lehet megunni.

Oldal: Július 2012. A Pilis már nem ereszt el soha? -folytatásos-
Meglátó - a budai bringás- - © 2008 - 2024 - meglato.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat