2011. december 25.
9 óra. Süt a nap, a meteor szerint 0 fok körül lehet a kinti hő.
Ideális bringázó idő, menjünk csak ki a szabadba. Öltözködés, némi táp a hátizsákba, víz a flakkonba, és még egy fél liter tartalék, aztán uzsgyi.
A sarkon eldőlt; irány Szentendre és talán lesznek útközben más bringások is. Majd meglátjuk.
A Margit híd után kiérve a Dunához, a napfény ellenére lehangolt, hogy egy darab bringással sem találkoztam. Félelmetes, ha az ember a néptelen utat járja.
Némi figyelem felhívó módon felszedett aszfalt törte meg néhány száz méterrel később az egyhangúságot.
Vajh mi az oka a terep versenynek? Mindegy, kb 100 méter és helyre állt a rend.
Árpád híd-Fő tér-Aquincum-madaras tecsó, végig néptelen.
Azért, az Ó-budai gázgyár helyén épült komplexum megérdemel egy fotót. Gondozott terület.
Tovább a Római partra, aztán a Lupa rév felé és később fel a gátra.
Semmi nem változott, csak a felázott út tett kissé óvatosabbá.
Az ártéri szakasz a rekettyésben kissé jegesen, vizesen. Kitartást igénylő rész.
Innen kitörve, Szentendréig a szokásos monotónia, majd "érkezik" a bringás pihenő.
Némi betáp, aztán egy kis lustizás.
Később némi szemlélődés, melynek idején vagy 8-10 bringás is felbukkant. Végre!
Vége a lazsálásnak, induljunk csak hazafelé.
A pomázi utat keresztezve az előző napi nagy fenyőfa vásár nyomai fedezhetők fel. Akinek ma ingyen fa kellett, vihette... Csomagolva is
Később a néptelen Omszk tó,
Üdítő látvány, hogy mások is tekernek.
Tovább Lupa felé, aztán át a Megyeri híd alatt és a Királyok útján
Aztán haza.
Alig 55 km. volt.
13:00. óra. Jól esett a meleg zuhany.
December 26.
Nem látni a napot, de azért csak kimegyek ma is tekerni. Nincs melegebb, mint tegnap és nem kéz ki eső mára sem.
10:00 óra. Indulás. Igyekezni kell, mert 1 órára vendégek jönnek, így csak egy rövid körre futja Budafok- Albertfalva felé.
A Budaörsi repülőtérnél a szokásos MIG 15-ös látványa fogad.
Kicsit később némi karácsonyt idéző óriási, de legalább színes giccs a Honfoglalás úton.
Pá, Télapó
Innen irány a Duna-party, majd a Kopaszi gát, aztán haza.
Rövid, 24 km volt, de jól esett.