2012. Június

Hegy-víz függővé váltam

 A Pilis olyan lett nekem, mint iránytűnek az északi mágneses pólus 

Június 6.

(hogyan kell enni pilisi pisztrángot)

Tökölődés a számítógép előtt. Hírportálok, CM, "emilek" átnézése, válaszok megírása, egyebek.

Órára nézek. TEATYAÚRISTEN!!! 10 óra, süt a nap, kék az ég, nem fúj a szél, a bringa a tároló helyiségben, mit keresek Én még itthon !?

Homlokráncolás, magamra morgás, öltözködés, déligtartólendület és gyümölcs bepakolás a hátizsába, kulacs, palack megtöltés.

10:30. gyerünk!

Nem kétséges, megint a Pilis az irány, de hogy pontosan mi lesz a cél, az majd Szentendre közelében fog eldőlni.

Irány a rakpart, a szokásos Ó-budai etap, közben egy vizsgára igyekvőt még elnavigálok Békásmegyeren és máris megszületett a provizórikus útiterv.

A Királyok útján végig, aztán a kalászi Gát úton át a Megyeri híd alatt, onnan ki a 11-es mellé és bal kanyarral fel Pomáz irányába.

Nem akarok végig aszfalton menni, mert a trekkem még megsértődik, úgy hogy egy jobbossal megcélzom a Köhegy mellett elvezető turista utat.

Na, végre egy kis erdő, vágjunk neki.

Nem a kijelölt úton megyek, ösvényt választok.

Kellemes emelkedő, de tekerni nem lehet, így többnyire tolom a bringát.

Az emelkedők tetején pazar kilátás,

nem lehet vele betelni. A Pilis, az a Pilis!

Időnként érintem a kék kereszt turista jelzéseket, de inkább a vele majdnem párhuzamosan frissen vágott erdő nyírásokon haladok.

És az eredmény, valahonnan fentről a Lajos forrásnál bukkanok ki.

Sosem jártam még itt, csak hallottam felőle. Szép hely.

Kis pihenő, kaja, aztán tovább be az erdőbe és meglátjuk mi sül ki belőle a végén.

Jó kis erdei terep, még a múltkori eső nyomaival tarkítva, időnként sarat dagasztva, egy újabb forráshoz érkezem.

A Kármán-Bodzás forrás. Most alig van hozama.

Még egy pillantás a többi hegyre, aztán indulás tovább.

Jó meredek lejtőkön, keskeny, kanyargós ösvényeken csorgok lefelé. Rendesen kophat a hátsó fék.

Aztán egy völgyben, két patak összefutásánál találom magamat.

Kissé lejjebb, majdnem "rafting" szerű átkelés .

Néhány kilométerrel távolabb útbaigazító tábla, ahol választhatok.

Pilisszentlászló, vagy Kőhegy.

Kőhegy nem, mert az már Szentendre. Irány balra és máris egy kellemesen emelkedő aszfalt úton tekerek tovább.

Néhány kanyar és Piliszentlászló felett, a Kisrigó vendéglőnél bukkanok ki.

Néhány száz méter után, ismét lehet választani.

A bal oldalt választottam. Irány Visegrád.

A választás teljesen öncélú volt, mert a gyomrom jelezte, hogy három óra múlt, tehát kajálni kell és erre a LEGJOBB lehetőeség a már bevált hely, Dunabogdányban a Pilisi Pisztrángsütő.

Gyeplő a lovak közé dobva és kellemes 40-45 km-es tempóban irány a lejtő, sok szerpentinnel. Igaz, közben volt két kellemes rövid emelkedő is, de hamarosan megérkeztem a 11-es út visegrádi torkolatához.

Nyomás tovább és kb. négy órakor begördültem a pisztrángos szentély parkolójába.

Bringa a parkolóban lévő tárolóba, majd rendelés kajaügyileg. 

SIESTA CAFÉ a PILISI PISZTRÁNGSÜTŐ

Amíg a pisztráng a sütőben és az olajban forgolódik, Ferivel a tulajjal megy a beszélgetés. E közben érkezik meg a műremek. Gundel és a nagy Levin sápadozhatna az irigységtől.

Műsor a szokásos; kézzel a hal és villával a körülötte lévők.

Az étek most is, mint korábban, mindent felülmúló gasztronómiai élvezetek közöttl pusztult el.

Laza egy órás ottlét után indulás tovább.

A Duna parton ívelő bogdányi bringaúton a strand mellett haladok el.

A Duna kissé megemelkedett és a homokos beach is víz alá került,

amit a vizi madarak igen csak élveznek.

Valahol Tahi felé Bogdány után a brigaúton, "árnyékolás" haza felé.

Szemben, a Duna túlsó partján Vác mellett a DCM által "kiharapott" hegyek.

Szentendre felé eléggé egyhangú a 11-es, az autósok sem próbálnak leszorítani, vagy ledudálni. Azt hiszem megszokták már, hogy bringás is használja az utat.

(A Leányfalu alatt vezető bringagyászt nem használom, mert attól ramatyabb utat még nem nagyon láttam.)

Itt azért oda kell figyelni, mert az aszfalt széle sok helyen fel van gyűrődve, vagy kiszakadva.

Szentendre után az Omszki tó(?) felé vezető bringagyász olyan, mint már évekkel korábban is, felmart és zötykölődős.

Azt hiszem legközelebb inkább a Budakalász felé vezető közutat használom. Hosszabb, de gyorsabb és jobb.

Innen még van vagy 20 km hazáig.

Este fél 9.   Haza érkeztem. Még világos van.

Irány a zuhany.

A táv 97 km volt.

Nem hagy békét a Pilis, muszáj menni  

Június közepe.

A ramaty esős időszakot kihasználva szervízbe vittem a paripát néhány napos pátyolgatásra.

Kapott új hajtókart, sebsességváltót, bowdent, fékpofákat és a hátsó tengelyt is kicseréltük egy fix zárasra, mert a gyorszáras üreges tengely a terhelés miatt az idén már másodszor törött el. Úgy hogy elől maradt a gyorszár és hátul pedig a stabil tömör tengelyt immár 15-ös anyák szorítják stabilan.

Néhány környékbeli kisebb út - Római part, Budakalász, Budaörs, Budakeszi - megtétele során kalibrálódott a bringa, így aztán tervbe vettem a Pilis további látogatását.

Valaki azt tanácsolta a CM-n, vigyek magammal térképet is. Igaza volt!

Így aztán a karta tanulmányozását követően elhatároztam, hogy bele is vágok a közepébe. Mármint a Pilisnek.

Június 20.

Reggel 8:30. Indulás.

A szokásos Duna-parti szakasz most annyiban módosult, hogy kihagytam a Római partot és a Nánási-Királyok útját követve suhantam (22-25-ös tempóval ) és a Gát utcát elhagyva egy bal kanyarral be Budakalászra, majd tovább jobbra Szentendre felé. Tényleg jó az út és kicsi a gépkocsi forgalom is.

Gyors döntés. Most a jobb oldal felől kerülöm meg a Köhegyet, fel Lajos-forrásig, ahol majd forrásvizet tankolok és irány tovább hegynek, völgynek.

Igyekezni kell, mivel a meteor azt jósolta, hogy ITT szerű (Izzad, mint Tücsök a Tarlón) meleg lesz és nem nagyon javallja ekkora hőben a napon töténő tartós kintlétet.

Uccu, irány az árnyék, vagyis hajts be az erdős részre, aztán meglátjuk...

Kellemes árnyékolás a Kőhegyre vezető lejtőn, ahol "dínókkal" is találkoztam (majdnem ). Aztán kisült, hogy a fák, a fény és az árnyék játszik együtt.

Az ösvény végén a "fennsíkon" megnyugodva észleltem, hogy az ott lakó kecskék is kedvelik az árnyékot.

Tényleg meleg van.

Itt jobbra el és a sárga, majd a kék kereszt jelzést követve

kisvártatva már a Lajos-forrásnál lihegem ki magamat.

Forrásvíz tankolás a kulacsokba és nyomás tovább.

Az erdőben vadászles romja mellett haladok el. Úgy tűnik, most a vad nyert. 

Nemsokkal később az aszfaltozott erdészeti útra érkezem és tekerés tovább felfelé a sima felületen a Sikárosi völgy irányába. A jelzés szerint, innen még 11,5 km Pilisszentlélek.

A látvány lenyűgöző.

Hajts tovább. Már dél körül jár az idő és piszkosul meleg van, de az erdőben árnyék vár.

Néhány km-rel feljebb úgy döntök, hogy nem nyomulok tovább Dobogókő irányába és jobbra bevágok a piros háromszög jelzésű ösvényére.

Ez egy földes erdei út, ami a Szöke-forrás völgyébe vezet.

Később, kissé keskenyebb és meredekebb is lett...

Aztán némi svédtorna árán megérkezem a délutáni szieszta tervezett helyére

a Mária forráshoz.

Kulacs feltöltés, tarkóhűtés, forrásvíz kortyolgatás, regenerálódás és kaja közben még társaságot is kaptam.

A morzsákra hajott .

Kissé lejjebb néhány méterrel a Szentfa kápolna.

Ha bele gondolok, vagy jó 30 évvel ezelőtt jártam itt utoljára. Akkor még nem voltak itt építmények.

Bő másfél óra ejtőzést követően indultam tovább, amikor már valamelyest csökkent a hőség.

Dömösnél rövid szemlélődés,

ahol a Duna megkezdi kanyargását a Börzsöny és a Pilis hegyei között.

Aki ezt a látványt kihagyja, az meg is érdemli....

A hajóállomás, ahol hajó már talán soha sem köt ki....

Tovább a 11-es úton hazafelé, de a Dunabogdányban a pisztráng evést most sem hagyhattam ki.

A másfél órás sziesztát ismét megérte.

Szentendrénél kis intermezzó; első kerék deffekt, belső csere. 

Nem hajtottam agyon magamat, így este negyed 10-kor értem haza.

A nap összegzése:

piszkosul meleg volt,

kb. 6 és fél liter víz fogyott el,

2/3 út emelkedő,

a megtett táv kicsivel több mint 106 km.

Megérte. Szép helyen foglaltak hont eleink .

Néhány nap szünet, az otthoni teendőket is el kell végezni.

Június 23.

Továbbra sem hagy nyugton a Pilis.

A terv, hogy merre, egészségesen körvonalazódik.

Még nem jártam Dömörkapunál, tehát meg kell néznem!

De, mert Szentendre irányából nem nagy táv, ezért úgy döntök, hogy kis kerülővel ismét a Lajos forrás felől közelítek. Az előző utat jól bírták a fékek, a sebváltók, nincs mitől tartani.

9 óra, indulás.

Az út kellemes és az ember bringása már a Császár-Komjádi uszoda magasságánál is a természet lágy ölén érzi magát.

Pollen allergiások szorítok nektek! Vajh, mikor és kik aratják le ezt a rengeteg gyomot ?

Szentendrénél úgy gondoltam, hogy átvágok a HÉV vonalán, de előtte egy könnyű átkelés a Dera patak felett.

Nem kellett volna, mert a végén úttalan mezei ösvényeken történő vergődést követően Pomáznál kötöttem ki. Szívás. Gyors iramban irány a Kőhegy alatti út, melynek valahol a végén már az Izbég környéki domboknál nyomtam a pedált . Hiába, a járt utat, a járatlanért.... Vagy mégis?

Nna, mindegy. Ismét eltaláltam a kék kereszt jelzését és most a Kőhegy lejtőinek kihagyásával nyomultam egészen fel a Lajos forrásig.

Tankolás vízügyileg, rövid pihenő, majd irány az erdő árnyas lankái és meredek ösvényei.

Ülni a nyeregben, itt nem nagyon lehet.

Útközben találkoztam egy MTB-s csapattal akik felfelé tekertek. Tisztelet nekik.

Fotó sajna nem készült, mert a meredek köves ösvényen megállni...

Kissé lejjebb már a Bükkös patak hídján keltem által,

majd néhány helyen a patakmeder adott kisebb feladatokat.

Az egyik átkelésnél az volt az érzésem, hogy "valaki" figyel...,

de kisült, hogy csak a "patak szelleme", akivel összefutottam.

"Ő" volt az, békével váltunk el....

Kissé távolabb már nem lehetett bringával haladni, így eztán az aszfaltos úton gurultam tovább.

Nem sokkal lejjebb egy barlang bejárata fogadott.

És végül Dömörkapunál a vizesésnél árnyékoltam.

Kis forgolódást követően...

azt hiszem jól látható a vizesés. Gondolom nagyobb esőt követően elég tisztességes lehet.

Még egy fotó arról "akire" fel kell nézni, mert ahova akartam oda elvitt.

Dömörkaputól már könnyű etap következett, szinte végig lejtő. Keresztül Izbégen, majd be Szentendre belvárosába, aztán a budakalászi útvonalon tovább Ó-Buda felé s, végül haza.

Meleg volt ma is.

A táv most jóval rövidebb, mindössze 76 km volt.

Megint szép helyeken jártam. 

Június 27.

Reggel van. Az időjárás kissé szeles, az ég fátyolfelhős, a nap süt, tehát ismét bringázásra alkalmas nap virradt fel.

Mi legyen az úticél?

Az nem kérdés, hogy a Pilis, de ott hová?

Gyors döntés.

Dobogókő

Esemény egyeztetés a családdal. Idő bőven, mert csak este fél 7 körül lesz egy másik program.

Tegnap hazafelé, a közelben egy kissé bizonytalan volt egy élesebb kanyar bevétele, ezért úgy döntök lemegyek a tárolóba és megnézem mi van Francival.

Sejtésem konkrétummá vált, az első kerék puha. Nézzük mi okozta ezt a kellemetlen rendellenességet?

Kerék le, lakásba fel, köpeny és belső le, hibamegállapítás. Egy tüske volt a tettes. Tettes likvidálás, belsőfoltozás, némi púder a köpeny szövetére, gumiszerelés, kerék a helyére. Franci ismét egészséges, hadra fogható.

Ez a kis műtét elvitte az időt, de sebaj. Gyors pakolás a hátizsákba, víz a kulacsokba, öltözés.

10:30. Indulás.

Az útvonal: Déli-pu.-Vérmező-Kalef-Varsányi-Kacsa utca -Budai rakpart, itt bal kanyar, aztán irány Ó-Buda -Békásmegyer-Budakalász-Szentendre-Izbég és Dömörkapu.

Innen tovább felfelé az aszfaltos erdészeti utakon. Most nem cifrázom terepes kitérőkkel, vár Dobogókő.

Időközben a szél elfújta a fátyolfelhőket, ezért enyhe széllel fűszerezett, de napsütéses időben tekerek felfelé a már ismerős úton.

Jobbról elhagyom a Pilsszentlászló felé vezető út kereszteződését, majd a Sikárost és kisvártatva elértem a múltkori piros-háromszög jelzésű torkolatot, amely a Szőke-forrás völgyébe visz.

Tovább fölfelé. Nem nagyon fárasztó, mert a friss szél segíti a megfelelő oxigén ellátást.

Újabb aszfaltos torkolat, ahol jobbra fordulok. Úgy tűnik hiba volt, mert egyszer csak a dobogókői sífelvonó alsó állomásánál találtam magam, nem ezt akartam.

Hó nincs, ember nincs, üzemszünet van.

Gyors tárgyalás.

Az ítélet: Nincs visszafordulás, irány felfelé a sífelvonó nyomvonalán.

Mit mondjak? Egy idő után piszkosul meredek lett, de az ítélet jogerős, gyerük csak tovább.

A talaj apró rolling stones, így szinte "tűzoltó lépésben" nyomulok felfelé.

Nem akaorm túlcifrázni, de a fele útnál Hofi utcaseprői jutottak eszembe, akik " súlyosan sepernek, soha sem sietnek". Hááát, Én sem siettem. 

Végül felértem

a felső állomásra. 

Csak a kicsiny hitűek adják fel.

Néhányan csodálkoztak, hogy egy bringás érkezett a sí karámból. De mi ebben a szokatlan ?

Tüdő zihál, pihenő következik.

3 óra elmúlt már. Jól elcsesztem az időt ezzel a "külön" hegymászással.

Előveszem az ellátmányt és rövidesen elfogy a "délig tartó lendület" meg a két alma. Ilyenkor nem szabad a gyomort túlterhelni.

Nna nézünk szét, mit nyújt Dobogókő?

Kis kőrözést követően eljutok a kilátóhoz.

A látvány lélegzetelállító, megérte feljönni. 

Itt kezdődik a Dunakanyar. Felhő semmi, az idő tiszta. Sajna a fotó nem adja vissza a valóságot.

Ide érdemes lesz még eljönni.

20 perc nézelődés, majd órára pillantás. 4 óra elmúlt, irány hazafelé. Fél 7-re otthon kell lenni.

Útvonalterv kovácsolás. Pilisszentkereszt-Csobánka-Pomáz, talán ez lesz az optimális, gyerünk.

Az út lefelé elég tempós, azonban egyre kellemetlenebb, hogy a felfelé haladó gépkocsik szorgalmasan ontják magukból az ólommentes, de büdös kifuffogó gázt.

Miért nem lehet ide, csak bringával feljönni ?

Egészségtudatom és a "belső GPS"-m új útvonal tervezést javasolnak; "fordulj balra, mondom fordulj balra!"

Megtörtént. Aszfaltos úton haladok kellemes emelkedővel és árnyékban.

Nyomom, nyomom és a túrára szánt idő egyre csak fogy.

Egyszer csak elérkezem az "elcseszett" úttorkolathoz, ami a sífelvonóhoz vezet. Azt hiszem félig megkerültem Dobogókőt.

Aztán elgondolkodom: nem is volt ez olyan rossz. A jó levegő és a gépkocsimentes út nyerő. Jó választás, megérte erre jönni.

Innen már ismerős az út és lejtő végig. A gyeplőt bedobom a lovak közé. 

Váltják egymást a napfényes, majd árnyékos szakaszok és időnként lassítani is kell.

Ennek oka, hogy az árnyékos részeken nem lehet mindíg időben észre venni az úthibákat, amik "'rendes" döccenőkkel járnak. Figyelni kell tehát és keményen fogni a kormányt.

Nyeregből kissé kiemelkedve néha kanyarogva haladok tovább, ami jót tesz mind a bringának, mind az izmok "szálkásításának" és nem utolsó sorban a farpofáknak, meg ami előtte van még a nyergen.

Dömörkaputól lefelé látszik az úttesten, hogy sok gépkocsi használja. Egyre több az úthiba, lassítani kell. Javításnak nyoma sincs.

Szentendre végén a Pomázi úti "mekinél" rövid pihenő, folyadék pótlás.

Úgy tűnik, nem csak a bringások kedvelik az árnyékos bringatárolót.

Indulás haza.

Fél 7. Ahogy ígértem magamnak délelőtt, időre megérkeztem.

A túra összegzése:

Enyhe szélben, napos időben kiadós bringázás.

1/3 emelkedő, 1/3 lejtő, a többi a laposon.

Viz fogyasztás: 2.,5 liter.

Megtett táv 97 km.

Bringázni jó!

Június 29.

Dobógókő-Pilismarót

Hogyan is jött ez össze?

Ennek három lényeges oka van.

1. Tegnap előtt a dobogókői sífelvonónál történt kényszerű hegymászás a kelleténél több időt vett el és szinte azonos úton indultam hazafelé. Ezért, nem volt lehetőség, hogy a Pilis Duna felé eső lankáit jobban szemügyre vegyem.
2. A bringázós cipőm szétment és az újat le kell tesztelni.
3. A CM egyik blogjában két bringás srác hosszab etapot tervez a nyáron az Alföld felé és kíváncsi voltam, hogy hosszabb távon bizonyos idő alatt kb. mennyit lehet menni. Igaz, az Alföld, nem a Pilis, de a táv és az erre fordított idő, azért valamit mutat.

Ezért most határozott céllal indultam Dobogókő felé. Jobban szét kell nézni a környéken.

Pakolás a hátizsákba, öltözködés.

9 óra indulás a szokott útvonalon.

10 óra után nem sokkal már Szentendre felett játam a sztyeppén és közelítettem Dömörkapu irányába igaz, kis kitérővel.

Szeretek új utakat felfedezni.

Kisebb lejtő után egy majoron át, kiérkezem a Lajos forrás felé vezető útra.

Kanyar Dömörkapu felé, irány Dobogókő.

Végig árnyékban. Nyugodtan süthetett a nap.

Dobogókő alatt, a folyton-folyvást emelkedő után, megtaláltam a kék jelzést és innen jórészt bringa tolás következett, iszonyúan köves ösvényen.

Később javult a terep és tekerve folytattam, majd felértem a Kerek-bükkhöz, ahonnan aszfaltos út visz Dobogókőhöz.

Ezen a részen már találkoztam a július 1.-re tervezett,  Duna maraton pálya egy kijelölt szakaszával.

Mivel még csak dél volt, itt-ott elidőztem, nézelődtem.

A sípálya felett jurta,

aztán tovább egy kis technikai és frissítő szünetre.

A " győri édes, délig tartó lendület" és gyümi bekebelezése után irány a másik - Rezső - kilátó.

Ha lehet, innen még szebb a Duna-kanyar. 

A pihenő és bámészkodás együttesen majd' egy órán át tartott.  Szép hely ez.

Úgy terveztem, hogy Dömös felé a Rám szakadék jobb oldalánál kerülve haladok tovább, de aztán mégis kissé távolabb ívelve az Ilona pihenőt érintve

jó kis sziklás erdei ösvényen ereszkedtem tova, mignem ismét aszfaltos útra jutottam.

Innen már kellemesen lejtős út vitt 

dombok és

fenyvesek között

Pilismarótig.

Igaz, hogy Dömöst terveztem, de ha már így lett, hát így lett.

Kicsit hosszabb lesz az út, de nem baj. Idő mint a tenger, így aztán négy órakor be is gördültem kedvenc dunabogdányi vendéglátó helyem parkolójába és rövid taktikai megbeszélést követően már be is került a pisztráng a sütőbe.

Kaja - atyaisten, fél kilós pisztráng(!) salátaágyon- majd, szieszta és fél 6-kor idulás tovább.

Este 8 óra van. Haza érkeztem.

A nap összegzése:

Túra, 30 fok feletti párás időben, de enyhe szélben,

Viz fogyasztás: 5,5 l,

Megtett táv: 115 km.

Szeretek bringázni .

Oldal: Június 2012. -még mindíg hegyek és vizek -folytatásos-
Meglátó - a budai bringás- - © 2008 - 2024 - meglato.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat