2012. Május a hegyek és vizek hava

A május egy kiváló bringa hónap, ezért menjünk csak a szabadba "D" vitamint felhalmozni. És hogy élvezetes, meg tartalmas is legyen, reggel fel a bringára és csak délután leszállni.

Persze, némi pihenőt és időt is szükséges fordítani a bámészkodásra.

Ebben a szép időszakban, - amikor a természet kezd belendülni és mindenhol van valami látni való - úgy gondoltam, hogy össze-vissza járom a Budai és Pilisi hegyeket.

Volt, ahol a tüdő kiköpés határát súrolva tekertem, de végül a látvány miatt megérte.

Aztán voltak szakaszok, ahol a gyeplőt bedobtam a ménesbe aszt' gyerünk...

És most következzen náhány fotó, melyekhez  élmény fűzödik.

Úgy indult, hogy egyik nap eldöntöttem, irány Budaörs-Biatorbágy. Aztán valahogy az M1-est alul átszelve Pátyra jutottam, majd erdőn-berken keresztül felvergődtem a Nagykopaszra.

Volt benne szántóföld, aszfalt, murvás és földes erdei ösvény, de végül megérkeztem.

A fotó, csak pikológyerek az igazi látványhoz képest. Itt döntöttem el, hogy balról jobbra, ameddig csak lehet bejárom ezt a közeli és távoli csodát.

Na, nem az összeset, csak ameddig az erő és az akarat, meg a kedv engedi.

A kilátó a Nagykopaszon, egy beton alapból és fa felépítményből álló torony, ahová érdemes felmenni.

A toronyban Ropi az 5 hónapos golden retriver, akinek még van egy kis tériszonya.

A kilátó alatt néhány "beépített" asztal és pad a fáradt, éhes vándorok számára, valamint egy kérés a parkerdő kezelőjétől:

Azonban az ember gyarló, vagy feledékeny.

A Nagykopasztól már szinte mindíg lefelé visz az ösvény

ami változatos út és terepviszonyokat jelent.

Hol átláthatóbb,

hol, kevéssé

de, az élővilág azért mindenütt jelen van.

Haza felé aztán előbb-utóbb megjelenik a "civilizáció".

Letarolt villanyoszlop a János kórháznál.

De, térjünk csak vissza a békés természethez!

Egy másik kedvenc hely, a Szentendrei sziget.

Aki Buda felől kerekezik, annak Tahitótfalu felől érdemes érkezni és át a Tildy Zoltán hídon.

Innen balra felfelé a szigeten Kisorosziba, vagy keresztül a Bodor major irányába a Váci rév felé.

A Váci révnél nem érdemes átkelni, mert 480 ft a személy, és 480 ft a bringa. Szemérmetlenül sok.

Megéri eltekerni Horányig a vizművek védő gátján a Nagy-Duna ág mellett vezető asztfaltos úton.

Időnként lovasokkal lehet találkozni,

néha pedig a Dunát is megpillantjuk.

Suránynál éppen a hajó kikötöt készítik. Lesz itt is átkelés?

Horánynál kb. 20 percet kell várni a kompra és bringával együtt 550 ft az átkelés. Baráti ár a Vác felé történő kompolási díjhoz képest.

Elég nagy a nyüzsgés a vizen

és a levegőben is.

A Dunakeszi-i rév

és a brinagút Budapest felé.

Ez nem hó, hanem nyárfa "pihe".

A 2-esen kijelölt bringaút visz Budapest irányába

de, arra azért ügyeltek, hogy ne legyünk túlzottan elkényeztetve .

A bringagyász Dunakeszi végén megszűnik és a legközelebb már csak Budapest határánál a IV. kerületnél találkozhatunk vele.

Na, gyorsan érjük csak el a Megyeri hidat és hamar át a budai oldalra.

Mert van még a Pilisből bőven, hát lássuk merre lehet még bringázni?

Aki a Duna jobb partját Budát választja az induláshoz, érdemes végig tekerni a budai rakparton az Árpád-híd irányába Filatorigát érintésével az Északi összekötő vasúti híd alatt a Római part felé. Igaz kicsit lassúbb, de nincs büdös kipuffogó gáz, és az útvonal is szép. Út közben el lehet csábulni egy lángosra, aztán Budakalásznál a Megyeri híd alatt a Szentendre felé vezető vizparti utat követni. Ez végig az Eurovelo 6 kijelölt szakasza.

Ha előzőleg nem volt nagyobb eső, akkor még a Szentendre előtti csalitoson is gond nélkül keresztül lehet tekerni.

Azonban útközben előfordulhat egyéb "veszély".

Szentendrét a Duna felé megkerüli a bringaút, majd a Dunakorzót elhagyva kissé visszafelé tekerve a Skanzen irányába meg lehet célozni Pliisszentlászlót és azon keresztül Visegrádot.

Hát mit mondjak, országútival sem lehet egyszerű, de trekkel elég húzós.

A Skanzen főlött lehet választani a Pap-rét felé vezető utat is - Szentendre irányából arra még nem jártam, de ami késik, nem múlik - .

Pilisszentászlóig végig felfelé kell nyomni. Rendes tüdőtágító és pulzusszám növelő út.

Onnan aztán lehet a gyeplőt bedobni a mének közé és irány Visegrád.

Az út Visegrád túlsó végén, a Hotel Thermálnál mellett ér ki a 11-es hez. Gyönyörű szakasz.

A visegrádi Fellegvár Eszergom irányából.

Innen már könnyű etap hazafelé, de a visegrádi bringagyász nem kényeztet el.

Szemben a Szentendrei szigeten Kisoroszi.

És máris Dunabogdány következik, ahol érdemes megállni egy remek pisztrángevésre.

A hely: a Siesta Café a Pilisi Pisztángsütő.

Könnyű megtalálni, mert a bringaút, amely Dunabogdány Duna partján vezet, itt torkollik a 11-es útba. Nem ragozom tovább, remek hely, kiváló személyzettel és pisztrángügyileg olyan kulinális élvezetet nyújt, ami párját ritkítja.

És hogy miért Siesta Café? A pisztráng után minimum 30 perc szieszta és benne, kávé.

Tovább a bringaúton feltűnik a beach of Dunabogdány, ahol a Dunában meg is lehet mártózni. Itt kijelölt szabadstrand van.

Innen nagyjából már csak röpke 40 km a haza út.

Ez a kör megközelíti a 100 km-t.

Milyen lehetőség van még?

Közép-Budához igen közel van Budaörs és Budakeszi.

E két helység "fogja közre" azt a vonulatot, amely a Sváb-, a Széchenyi- és János-hegy folytatásaként nyúlik el a távolabb húzódó Vértes irányába, ez a rész azonban még a Budai hegység szerves része.

Remek terep annak, aki szereti a meredek kaptatókat és lejtőket, a keskeny erdei ösvényeket.

Hogy a túra vége ne legyen nagyon strapás, ezért Én kitekerek a budaörsi Törökugratóig, onnan fel a szemközti meredek dombra és máris a leg változatosabb terepen találom magam.

Sziklás pihenőhely,

köves ösvények,

szép kilátás a Pilis felé

Azért az útra oda kell figyelni mert váratlan "jelenségek" is felbukkanhatnak.

Május van és a harkály kölykök is ilyenkor tanulnak repülni. Ő még totyogós . Vigyázni kell rájuk.

Egy könnyed átkelés... a "hídon", de inkább mellette

...és szerencsésen megúszva,

némi ragyás szakasz,

volt, ahol tolni,

vagy emelni kellett.

Az út valahol a Makkos-Máriára vezető ösvény közelében vezet, ahonnan nemsokára kiérünk a Konkoly Thege útra a KFKI alá. Innen már aszfalton lehet megközelíteni a Normafát és választani a Jánoshegy, vagy a Széchenyi hegy felé vezető út között.

Szóval élmény számba megy ez is.

Ez kb. 30-35 km-es táv, sok erdővel.

Van még egy érdekes terep.

Nagyszénás és környéke.

Változatos terep és kellemes kihívás.

Hűvösvölgy-Zsíroshegyi út, Solymár-Kerekhegy, majd az erdőn keresztül akár fenn a gerincen, akár kis jobbos kerülővel Nagykovácsit kell megcélozni.

Pazar helyek vannak, változatos terepen.

Nagyszénás, háttérben a Pilis lankái, Dobogókő felé.

Árvalányhaj mezőben.

Perbál felé.

Akadályverseny az erdőben,

A kerítés a vadak miatt van, a lépcsőt a kirándulók kapják, de mellette van forgó kapu is.

Ezen is túljutva.

Szusszanásnyi megállás.

Ha árnyék kell, alatta van -ismét a Nagyszénás közelében-

Hidegkút-Solymár felé a civilizációt érintve

Elhagyatva, vagy kinőtte a tulaj?

Egy "egészséges" híd, néhány tíz méterre Solymártól a Hidegkúti út közelében.

És végül azoknak, akik csak aszfaltozott úton szeretnek tekerni...

Diósd felé

Változatosan dimbes-dombos útvonalat választhat az, aki szereti az aszfaltot.

Mivel "bázisom" Közép-Buda, ezért ez az útvonal számomra a Budaörsi úttal kezdődik, majd a repülőtér érintésével, a törökbálinti Depók irányába halad.

A Depók utáni első körforgalmas kereszteződésnél lehet választani a diósdi irányt, vagy akár tovább Törökbálint felé.

A Diósd felé vezető enyhe emelkedő végén feltűnik a Telenor ház komor épület tömbje.

Az emelkedő végén visszanézve a távolban a Budai hegység vonulata látható a terjeszkedő Budaörs épületeivel.

Tovább tekerve a diósdi gerincen az egyik kertben hajók, ladikok láthatóak.

Nem Noé bárkája, valószínűleg a hegylakó hobbija a hajózás, vagy a gyüjtés .

Tovább már lejtős az út, de a "táj" egyhangú. Az M 0-ással párhuzamosan vezet.

Itt még lehet választani Törökbálintot, Érdet, vagy tovább Budatétényt.

Én az utóbbit választottam. Elég lehangoló az út a sok ház és építkezés miatt.

A lejtő alján némi körforgalommal fűszerezve a tétényi irányt lehet felvenni. Tétényben már van kijejölt bringaút.

Ebben az etapban folyamatosan nélkülözni kell a természet jelenlétét. Nem nekem való, csak ritkán választom...

Nagyjából ennyit a májusi tekerésekről.

Akinek kedve és akarata van, az akár a közeli vonulatokon, akár a Pilis távolabbi belsejében, vagy a szinte sík Duna partján kipróbálhatja önmagát.

Nem kell versenyezni, még saját magunkkal sem, csak annyít menni, amennyi kellemessé teszi a közérzetet.

Aki ezt elolvassa és kedvet kap bringával felfedezni a közelebbi és távolabbi helyeket -na meg önmagát is- egy-egy kirándulás keretében, annak váljék egészségére.

Oldal: Május 2012.: hegyek és vizek
Meglátó - a budai bringás- - © 2008 - 2024 - meglato.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat