2012. február vége.
Elmúlt a farkasordító hideg és a hó, megint lehetett tekerni
Február 25.
Verőfény. Öltözés a szokásos meleg cuccokba és irány a szabad!
Lássuk csak, merre is?
Utca sarok, tehát dönteni kell: Mivel viszonylag hosszú volt a kighagyás, majd' három hét, talán egy könnyű etap elég lesz, tehát irány a Dunapart.
A Margit hídnál természetesen rendes szembeszél (könnyű azoknak, akik velem szemből jönnek), de hát nem annyira erős, hogy visszafújjon.
A Római partig semmi rendkívüli, azonban vidító látvány a jelentős számú bringatárs, tehát másokat is kicsalt a napfény.
A Lupánál tovább egyenesen és a taknyos vékony saras úton sikeresen elkerülve egy sétáló idősebb párt, rögtön el is vágódtam.
Nem volt betervezve. De mert nem vettem figyelembe, hogy a kövezet mellett olyan a talaj, hogy a zistennek se jön ki a hátsó kerék, az esés kivédhetelen volt. (olyan ez, mint egy lassított felvétel)
Mivel nem tervezek hosszabb utat, ezért az 5-ös kőnél megállok némi táp bevitele és szemlélődés céljából.
És lám, nem csak az elvetemedett bringások járnak erre, hanem a vizek megszállotjai is.
Hiába, közelít a tavasz.
Nem. ez nem a Yukon, ez a Duna.
Fordulás vissza.
Szemből egy outis. Még oda szólok, hogy vigyázz, rohadtul csúszik, de már hallom is a zuhanás és a sodródás eltéveszthetetlen hangjait.
Felállt. Minden ok, köszöni jól van, de aztán már gyalog indult vissza. Tólta, valami zűr lett a bringájával.
Hiába, ilyen a télutó. Néhol csúszik. Ez is benne van. Túléljük.
Visszafelé, természetesen némi oldalszélben (valaki ezt is irányíthatja) viszonylag könnyű menetben lehetett hajtani.
Az Ó-budai VW szerviz előtti benzinkútnál a bringát tisztába tettem (samponos és öblítésés mosás) 2 db. 100-as volt az ár. Aztán tovább haza.
Mielőtt lerakom a brinyót tárolóba; olaj a láncra, a sebváltókra és a bowdenekre.
Otthon szemrevételezve magamat megállapítottam, hogy; horzsolás a bal térden, de semmi komoly.
Erős 45 km. Jól esett (megint).
Február 26.
Kissé borongós az ég, de kiváló bringa idő. Gyerünk.
Most nem a vizeket, hanem a hegyet látogassuk meg, de adjunk valamit a távolságnak is.
Vérmező, Szilágyi és Hűvösvölgy. Ez egy 10 km-es enyhén emelkedős szakasz. Rövd pihenő közben, önmagammal való tanakodás arról, hogy merre is?
A Hármashatár hegy jó lenne, de az ilyenkor még erősen saras, így ez a terep elvetve.
Solymár-Üröm? Vagy Budakeszi-Budaörs? Ez még eléggé hosszú és mert csak 10 körül indultam, így már az időbe sem fér bele, ezért ez is kizárva.
Marad a Jánoshegy. Gyerünk!
A Hűvösvölgy-Budakeszi úti emelkedő a szokásos szuszogással lekűzdve.
Aztán irány a hegy. A Jánoshegyi úton elég sok bringással találkoztam felfelé is, lefelé is. Egyik sem lógatta a fejét a szomorúságtól.
A Libegőnél pihenő, táp és szemlélődés következik.
Dél körül jár az idő, sokan járnak itt gyalog és ami a lényeg bringával is.
Aztán irány tovább a Normafa-Eötvös út és a Svábhegy keleti lejtőin nagy kacifántokkal haza.
Rendes menetszél volt, szerencsére melegen öltöztem, de így is lehetett érezni a tél végi hűvöset.
27 km 2/3 részben hegynek fel.
Kellemes nap volt mögöttem. Jólesett a meleg zuhany.
Február 27.
Ma sok dolgom volt, így csak este volt lehetőség egy körre.
Rövid etap lesz.
Vérmező-Széna tér, aztán a Dunapart végig az Árpád hídig és kanyar a hídon át a pesti oldalra.
Normál idő, csak a sok büdös autó ne lenne, de ezt leszámítva jó iramban lehetett hajtani.
A Népfürdő utca elején, aztán a pofátlanság magasiskolája.
Egy autó a bringa út kellős közepén. Megérdemel egy fotózást.
Nem véletlenül, mert valaki esetleg éppen kiszállt, hanem direkt. Ott parkolt, mert ott a kényelmes!
A fene essen beléd, meg a KRESZ ismeretedbe.
Innen tovább végig a Lágymányosi (Rákóczi?) hídig, aztán keresztül a Duna felett, majd végig a vasúti töltés mellett, fel a Jászóváron és a BAH után a MOM fölött, kanyar haza.
Erős 25 km, semmi különös.
Február 28.
Megint itt a tél. Esik a hó. Ma sehová nem megyek, marad az adminisztráció a meleg szobában. (a fene...)
Ez olyan papírkutya állapot. Talán a hét vége felé javul az időjárás. A meteor ezt ígéri.