Az ember bringása csak kapkodja fejét,

hogy milyen túrákat lehet tenni a Pilisben

Augusztus 13.

Nem kívánt terepezés

az

Üstök- és Keserű hegy környékén

Már jártam néhány alkalommal a Szőke forrás völgye felé, de a "szabályos" turista utat teljes hosszában még nem vettem igénybe.

Most kipróbálom azt hogy, milyen erdőben, földes úton kényelmesen, könnyebb terepen lejtőzni .

Ekkor még nem sejtettem, hogy más a térkép és más a valóság, főleg ha még a természet is kifejti saját véleményét.

Az útvonal a szokásos: Szentendre-Dömörkapu, aztán fel egészen a Királykúti nyeregig.

Itt egy határozott jobbos....

...és máris lehet kényelmesen lejtőzni a piros jelzésen.

A környezet gyönyörű, a földes út kissé köves, így kis figyelmet követel.

Balról némi meredély, ami már a Szőke forrás völgye felé irányul,

azonban az út nemsokára kezd kissé jobbra tendálni.

A látvány önmagáért beszél.

Az erdészet kitett magáért. A szépen  kezelt széles úton, a földes-köves talajon kissé bámészkodva is  lehet gurulni.

De egyszer csak; jajjj, mi ez?!

Véget ért a kényelem, megszünt a tillárom-tillárom! 

A lankadó figyelem megfeszül, gondolatok kergetik egymást, mi a rosseb történt itt?! Hogy, hogy nincs tovább...?

Ez rész a térkép szerint még egy tervezett útvonal és a Hármas határ felé is visz, de sejtésem szerint, egy balos kanyar után elvileg Dömös felé is  tovább lehet menni.

De, egyelőre sehová. Mindenhol a pusztulat nyomai láthatóak.

Néhány nappal korábban elég rendes eső lehetett és a látvány erősen arra hajaz, hogy itt a természet erői jelezték nagy nyomatékkal, hogy ki is e helyen az úr. 

A földet és követ egyaránt kimosta a víz a gyökerek közül,

öles fákat mozgatott el, nem kis távolságba.

Ahol a térkép szerint útnak, de legalább is ösvénynek kellene lennie, ott most vízmosás van.

Némi geológia: így lesz a kőből rövid időn belül kavics. Mindössze megfelelő mennyiségű és sebességű víz szükségeltetik hozzá.

Nem szerettem volna néhány nappal korábban az esős időben erre felé járni.

Nem semmi a látvány. Ettől kezdődöen semmilyen jelzés nincs a fákon, hogy merre -igaz, erre alkalmas fa se nagyon található-. Szerintem az esőzés után ember még nem járt erre.

Tovább nyomulva később már ösvényt is találva, az Üstök hegy bal oldala mellett elhaladva...

jó sokára, már a Dömös feletti részen a Malom patakot szeltem át.

Legalább 5-6 km hosszan eléggé macerás út volt a hegyek között, de a látvány miatt nem bántam.

Jó kis terep van erre felé is. Aki nem szeret bringával terep-túrázni, az nem is sejti, hogy időnként miből marad ki.

Ezen a napon is lement 85 km.

Azt hiszem, járok még majd erre néhány alkalommal.

Augusztus 27.

Irány Leányfalu, de ismét a Pilis lett belőle

- avagy, hogyan csábított el a hegy-

Hétfő van. Tegnap volt egy hosszabb kb 90 km-s csalinkázás -naná, hogy a Pilisben-, ezért úgy gondoltam, hogy ma csak egy kényelmesebb 65-70 km-s tekerést tervezek, tehát irány Leányfalu, majd vissza.

Ez volt a terv.

A terv azonban azért terv, hogy változtatható legyen .

A leányfalui kompnál kényelmes kajálás. Azonban már falatozás közben is motoszkált bennem valami meg-nem-fogalmazható nyugtalanító gondolat: Itt a hegy fölöttem... na... mi van... meg kéne nézni.

Először elhessegettem a gondolatot, de csak nem hagyott békén, így aztán kisvártatva nyomás felfelé a Római romok mellett a piros jelzésen.

Először úgy volt, hogy megcélzom az Álló rétet.

Aztán valami belűlről megtaszajtott és kitértem kissé jobbra.

Na, vegyük csak elő a térképet, mi is van arrafelé?

A Vörös-kö! Meredeknek tűnik, de azért vágjunk csak bele.

Irány a piros + jelzés.

Szépen megépített pihenőhely,

eszményi módon ívelő és emelkedő földes út.

Majd kis kitérő jobbra a piros pont jel irányába, ahol az út végén a Rekettyés forrás mellett található a Latinca Sándor emlékhely. -Róla érdemes tudni, hogy a magyar szakmunkás-képzés atyja volt-

De, forduljunk vissza és folytassuk az utat.

A térkép szitvonalai azt mutatják, hogy jó meredek lesz. A jelzés nem volt megtévesztő, tényleg húzós a terep. Így aztán nyeregben csak elvétve lehetett haladni .

De, az ösvény végén ott a megvilágosodás és felbukkant egy oszlop. Nem, Én bukkantam fel. Az oszlop már ott volt.

A Vörös-kö. Megérkeztem.

Némi szusszanást követően szétnézve, nem semmi látvány fogad...

De, gyerünk csak tovább. Néhány méterrel lejjebb egy esővédő menedék a túrázók számára...

... nem sokkal alatta pedig a választás lehetősége.

Mivel még bőven van idő, a Pap rét felé vezető irányt perfereálom.

A kezdet kecsegtető, könnyű etapot igér, de ez mint kiderült igen csalóka, mert kevéssel később...

már kisebb akadályokkal...

kövekkel tarkított és keresztbe futó gyökerekkel átszőtt, kissé meredek szlalompálya következett.

A Pap rét felé közeledve már egyre kedvezőbb lett a terep. Az erdészet, ezt a Pilisben több helyütt is tapasztaltam kezeli, szélesíti, formálja az utakat. Kellemes így a tekerés.

A Pap rétnél némi szemlélődés során egy itató tavat leltem. Az azonban látszik, hogy használva nincs. A víz felszínét benőtte a burjánzó zöld vizi növényzet.

Az Izbég felé vezető utat választom hazafelé és a csöndes, szemlélődő gurulásnak köszönhetően egy őz párral sikerült találkoznom.

Izgalmasan szép a Pilis, nem lehet vele betelni.

Kevéssel később már a szentendrei skanzen felett járok és nemsokára felbukkan a skanzen-templom tornya is.

Csekély idő múlva, már Izbégen gurulok tovább Szentendre irányába.

Jó nap volt a mai. Megint sikerült valami szépet felfedezni a Pilisből.

Nem volt túlságosan hosszú az út, mindössze 76 km.

Augusztus 29.

A Prédikátor szék és a Vadálló kövek

Szerda van, reggel 7 óra és az ablakon át beeső napfény alapján fantasztikusnak induló időjárás várható egész nap, vagyis megint igazi bringás időnek nézünk elébe.

A terv hamar megfogalmazódik.

Mivel a Pilis többnyire járatlan lankáin ilyenkor érik a szeder, amely tele van vassal és C vitaminnal, melyek mint tudjuk, az egészség megőrzése szempontjából fontosak, illetve nem elhanyagolható tényező, hogy a természetes napfény rengeteg D vitamint juttat a szervezetbe, a tiszta magaslati levegő pedig jót tesz a légzőszerveknek és e három tényező fontos szerepet játszik az egészség megőrzésében, és végül nem szólva arról, hogy a TV-ben is folyton hangsúlyozzák a sportolás fontosságát. Tehát nem látom akadályát az újabb bringa-túrának .

A múltkor, megakadt a szemem a Sikárosnál egy jobbra felfelé irányuló erdő nyiladékon, tehát az úticél első állomása ez lesz, aztán majd meglátjuk.

8 óra, indulás.

Fél 10.  A Sikárosnál a kiszemelt bevágáson nyomás fölfelé.

Fantasztikusan szép a táj.

Valahol a távolban lehet a hármas határ -de ez nem a budai Hármashatár-hegy - 

Kisebb kőre leltem.

C vitamin és vas pótlás az egyik szedresben. -rengeteg van arra felé-

Tovább egy erdei tisztáson átvágva,

hamarosan elértem a piros + és piros háromszög jelzésű utat,

ahonnan fantasztikus kilátás nyílik a Duna túloldalán leledző Börzsönyre.

Itt némi pihenő következett és ruha szárítás. Hiába, a tűző napon felfelé haladva a D vitamin felhalmozása során kissé megizzad az ember bringása .

Ezen a szakaszon a helyenként kissé lankás terepen, könnyű bringázás várt.

Nem sokkal később már a Prédikáló széken fürdettem magam a napfényben.

Pilismaróttól-Visegrádig. Lélegzetelállító.

Keresztek .

Tovább a piros háromszög jelzésen keresztbe dőlt fatörzset kellett kerülni.

És rövid idő múlva már a Rám völgy látványa fogadott...

Indulás lefelé.

Ettől kezdve, már csak a bringa kormányát és nyergét lehet markolni, de felülni rá jódarabig nem tanácsos.

Húzós ereszkedő az Árpád trónusától.

Meredek sziklafalak.

Innen bringával már nincs visszaút.

Ez már a Vadálló kövek alsó szakasza. Ide retúrjegyet nem érdemes váltani.

A Csaba kő. Itt már nem kellett egyensúlyozni, lehetett egyet szusszanni.

Tovább lefelé még egy gurulós kövekkel teli, morzsalékos lejtő várt, melynek a végén elértem azt a szakaszt, ahol a múltkorjában a könnyű terepben bizva a víz által lepusztított hegyoldal felé kanyarodtam a piros jelzésen. Most nem megyek arra...

Még egy rendes szakasz meredek terep következett, aztán már lenn jártam a Szőke forrás völgyében lévő Mária forrásnál.

Rövid pihenő, majd irány Dömös és a 11-esen tekerés haza.

Ez a táv 86 km volt.

Tanulság: Aki ezen a területen bringázik és a piros háromszög ösvényére lép az a Prédikátor széknél még meggondolhatja, hogy visszaforduljon és más útvonalat válasszon.

A Vadálló kövektől a bringát már csak vinni lehet és mindössze arra jó, hogy elöl-hátul fékezve támaszkodjunk rajta. Így az egyensúly elvesztésének esélye is csökken.

Ezzel együtt, ha valaki mégis arra vetemedik, hogy kövesse példámat, gyönyörű helyeket lát és ha elég óvatos, óriási élményben lehet része.

Itt a gyalogtúrázók vannak előnyben.

Augusztus 31.

Könnyű etap

- Szentendre-Dobogókő-Pilismarót-

Verőfény, ismét bringázós időre ébredtünk. 

Ma kevésbé akarom sanyargatni magamat, ezért egy trekkes, aszfaltos utat tervezek.

Mi legyen az úticél?

Elő a térképet és nézük meg milyen az út Pilismarót felé de úgy, hogy a Pilis is benne legyen.

Az útvonal aprózva: Vérmező - Kacsa utca - Dunapart - Óbuda - Királyok útja - Budakalász - Szentendre - Dömörkapu - Dobogókő (kis tereppel a kék +n)  - Pilisszentlélek - Pilismarót és a 11-esen haza.

Pakolás, aztán vágjunk bele.

A túra a tervek szerint indult.

Némi tereppel a kék jelzésen Dobogókő előtt.

A kihagyhatatlan szeder...

Dobogókő felett.

Rövid ebédszünetet követően, gurulás lefelé a Dorog irányába vezető elágazásig, ahonnan az erdészeti aszfaltos úton el a Shaolin falu, majd Pilisszentlélek alatt és jó iramban meg sem álltam a Hoffmann vadászházig.

Itt nagy sürgés-forgás volt, és a hangulatból következtetve azt hiszem esküvőre készültek.

Gurulás

át a Malom patak hídján,

majd tovább

erdőn-mezőn, illetve mellette a

fantasztikusan szép szakaszokon, egészen Pilismarótig.

Innen tovább a 11-es úton Dunabogdányig, ahol két okból is szükséges volt szünetet beiktatni.

1. Kaptam egy első deffektet. (valami kicsípte még a brordát is)

2. Kíváncsi voltam, rendben van-e az október 4.-ig a NAV által bezáratott Pilisi Pisztrángsütő.

A deffekt javítva, a vendéglátóipari objektum rendben és örömmel tapasztaltam, hogy Hamu az őrmacska is éberen ügyel 

és mindent szemmel tart

A karbantartást követően indulás tovább és hogy ne legyen teljesen sima a nap, Szentendre után az ÖMV kút előtt megkaptam a második deffektet is. Egy órán belül kettő. De a változatosság jegyében most a hátsóba. 

De nem szúrt ki velem, ezt is javítottam.

Szerencsére ezekre az utakra mindíg két pótbelsőt viszek magammal.

A belső csere során megnéztem az első abroncsot is. Azt vettem észre, hogy több helyen repedezik és kilátszik a piros bélés. (hiába, két éves múlt a gumi és kímélve sem volt)

Némi aggodalommal indultam tovább, de a hátra lévő 20 km-t remekül bírta, simán haza értem. (holnap külső csere)

Szép, verőfényes, igazi bringázós idő volt.

123 km-t hagytam magam mögött.

Bringázni jó!

Oldal: Augusztus 2012. Persze, hogy a Pilis -folytatásos-
Meglátó - a budai bringás- - © 2008 - 2024 - meglato.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat